Egy idő múlva foszlani kezdett. / Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat, / de nem tudtad azokat elszakítani.

Megálltál egy kirakat előtt. Néztél befelé. Hosszas tétovázás után benyitottál. Izgatottan válogatni kezdtél a használt ruhák között. A lámpa fénye felé tartottad azokat. Hibákat kerestél, lyukakat, szakadásokat, kimoshatatlan foltokat. Végül beleszerettél az egyik kabátba. Elégedetten akasztottad le a fogasról. A tükör előtt állva magad elé tartottad. Magadra vetted. Kiemelte az előnyeidet, takart, ahol kellett. Olyan volt, mintha mindig is a tiéd lett volna. Mintha rád párolgott volna belőle egy ismerős alak. Azt sem tudtad már, ki voltál ezelőtt. A válltömésen maradt hajszálaktól öklendeztél, elköltötted a zsebben maradt pénzt. Átvetted a szagát. Egy idő múlva foszlani kezdett. Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat, de nem tudtad azokat elszakítani. Kibújtál. Felakasztottad a fogasra, mélyen a szekrénybe toltad. Mégis, mintha most is viselnéd. Azóta is. Mazula-Monoki Zsuzsanna 1984-ben született Kisújszálláson. Jelenleg a családjával Mórahalmon él. Konduktor-tanító végzettsége van. Egy-két éve ír verseket. Egyszer felnevelt és megtanított repülni egy fészekből kiesett madárfiókát.