Szerényi Szabolcs versei
Ideiglenes megoldásokba temetkezel. / Ideiglenesek a falak, a bútorok, / a nevek a mobilodon. / A mobilod is ideiglenes.
Rügyezés Feltört avar egy embertest felszínén. Repedések szelik át a bőrt, fekete humusz ömlik a tátongó sebekből, rügyek fakadnak és zöld hajtások nőnek; végül elfoszlik a bőr, levedli magát a fölösleges burok, a lombok szétterülnek, erezetük áhítozva kap a fény után, miközben odafönt oszladozni kezdenek a felhők. Tavaszi reggel, körfolyosó Ideiglenes megoldásokba temetkezel. Ideiglenesek a falak, a bútorok, a nevek a mobilodon. A mobilod is ideiglenes. Az állandóságról homályos fogalmad van, tudod, hogy volt benne részed, tudod, hogy nem szeretted. Azt az állandóságot. Majd rád szakadt az ideiglenesség állandósága. Eleinte tetszett, aztán ezzel sem tudtál mit kezdeni. Kérdésig sem jutsz, nem hogy válaszig: csak üresség honol, az ideiglenes falak, tárgyak, arcok és testek árnyai tülekednek, hogy rád boruljanak. Szerényi Szabolcs (1986) Nyíregyházán született, majd az ugyancsak nyírségi Újfehértón nőtt fel. Budapesten él, írással és kulturális kommunikációval foglalkozik, a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa. Első novelláskötete Éhség címmel 2017 nyarán jelent meg a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában, amelyet a Margó-díj zsűrije az év tíz legjobb első prózakötete közé választott. 2019-ben elnyerte a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat.

