szálka lettem testedben, / egy kitéphetetlen görcs, / egy tenyérvonal.

skalp

uram, lenyúztad fejemről a bőrt, majd meglékelted tarkóm, hogy közelebb férhess ahhoz, amit kigondoltam. felszívódsz az agyamban, új szervként alám csorogsz, vagy mint tarka lé kluttyogsz bennem, és alakítod határaimat.

ha szorongok, csontokat izzadnak belém a mirigyek nagy hólyagokat simogatnak gyomromba baktériumaid felfeszegetik és megmártóznak benne sejtjeim. bugyborékol a bőröm, kicsi leszek benne, könnyedén levehetnéd rólam.

szeretnék magamban alkotni egy titkot, amiről még te sem tudsz, egy olyan automatizmust, amit akárhogy is skalpolsz és lékelsz, nem találhatsz benne semmit. belezsugorodnék a szemedbe, és nézéseddé változnék.

beton

átfontad ujjaid gerincemen, mint dárda belevájtál húsomba. szálka lettem testedben, egy kitéphetetlen görcs, egy tenyérvonal. ha ökölbe szorulsz, szétpattan arcomban a beszéd, és mozdulataim után húzom, ami nem mozdul meg bennem.

tapad a levegő. torkomat égetik a szavak, kiköpök az útra, kiesik számon egy tonna por. eltűntetnek lépteim, mielőtt megtalálnának.