De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt / felsejlik bennem az aggodalom

Alaptábor. Vízszintes ónos eső. Két kisfiú kitűzte célul a 20-as végállomás acélzászlóját:

én és Ross Mudie felmegyünk Hilltownba, most először egyedül.

Számba veszem az anyagiakat: a shillingek, pengők, fekete pennyk, kopasz királyos florinok,

petákok, és egy félkoronás hideg címere vastag fogaskerekekként koccannak össze zsebemben.

Képregényeket, cukorkát és bűvésztrükköket szeretnék venni.

De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt felsejlik bennem az aggodalom,

és ugyanazokat a kérdéseket ismételgetem Rossnak, hogy hova üljünk, mikor jelezzünk a sofőrnek, egyáltalán

van-e elég pénzünk a jegyre, Tutibiztos? Tutibiztos? – suttogom neki.

Nem tudhatom, milyen jót fog ez tenni; a busz egy idegen országban tesz majd le minket

ahol rossz utcák vannak, utcák, amik kereszteződések és építkezések közelében saját nevük is elfelejtik,

és ahol senki sem ismeri az általunk kért édességeket és a bácsi a tenyerünkből a pultra söpri majd az érméket

és hívja majd a feleségét, hogy jöjjön, jöjjön előre és ezt nézze meg és ha valaha is hazajutunk, a busz

saját elszenesedett roncsaiba gördül majd be, és oda érkezünk majd meg, ahonnan elindultunk,

csak a hangunk cseng furán, és eltűnnek a házak, és az esőnek jégkásaíze van, és fekete hullámok gyűrűznek be

nagyon lassan a Macalpine út aljába, és húgaink és anyukáink halottak ötven éve.

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden, jelenleg is ott tanul, középiskolában.