megérzed majd / ziháló lélegzetét, mint / függöny mögött a titkokat

barokk zenét ha hallgatok, a brácsahúron hang ragyog, lehetne zöld a némaság, zöld csöndre hajló fűzfaág,

egyszerűen csak nem tudtuk, meddig maradunk, annyira nem, hogy még ma is csak törjük az ittenieknek nyelvét,

csillogó keresztet dob be a vízbe, erre a jelre a férfiak levetkőznek,

mert nem osztanak parancsot, nevel, csiszol, érlel, ápol, teremt, de mégse birtokol

a füstbe menekülsz, tégy úgy, mintha nem lenne számodra valóság, hiábavaló a látszat illúziója,

elbújik a gyermek, de te megtalálod, megérzed majd ziháló lélegzetét, mint függöny mögött a titkokat,

rendetlen idegeidet nyugtatják régi dallamok, megérintheted a testét,

ráfoghatod a játékra, aminek a szabályait nem kell örökre értened