Távol, mint a világ, amiről álmodom.

A szomorúságot akarom látni szemedben, ahogy a szürke partokat mossa a tenger. Távol vagy, mint aki egy poros út széléről szemembe néz.

Távol, mint a világ, amiről álmodom. Ott nem nyúlnak hozzád emberek, nem. Ott csak a patakok vájnak maguknak utakat, ösvényeket a kifürkészhetetlenbe.

A buszmegállóban két centurio figyel minket. A tours-i szelídségével nézik végig, ahogy aprót dobunk egy hajléktalan poharába – a sörpénz felét. A plázánál láttuk, aki pár hete fogdosta a pályaudvar bejáratánál fekvő belőtt punkokat.

Mi csak addig a pillanatig voltunk köz- kedveltek amíg pár forintot ejtettünk a mocskos kávéspohárba. A centuriok ledobják a jegy nélkül utazókat. Nem fúrnak járatokat bőrünk alá.

Nagyon távol vagy tőlem, Uram.