Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. / Csórók vagyunk, nem szegények.

Csak egy hónapig laktam utcán, akkor is inkább parton. Tudom milyen, ha alvás közben rádszakad az ég, váróteremben várod a hajnalt, vagy az eső végét. Nyaralók lenéző tekintetére kelsz.

Mirjamot vártam egy padon. Fogalmam sem volt az időről, nem mertem senkit megállítani, hogy megkérdezzem.

Az utolsó dobozt bontottam reggel, nem voltam annyira elkeseredve, hogy mástól kérjek, de már figyeltem a csikkeket a járda szélén.

Akkor jött oda hozzám az a nagydarab, kitetovált cigány fickó van egy szál cigid, kifizetem.

Hogy ne lett volna, egyértelműen erősebb nálam, a táskám meg túl nagy ahhoz, hogy elfussak.

Meggyújtotta a szálat és a mögöttem lévő bokorhoz állt hugyozni.

Merre laksz? Hát, úgy errefelé. Egyedül vagy? Van egy barátom, mindjárt jön, csak dolgozik.

Kezembe nyomott egy marék aprót vegyél valami kaját magadnak a karomra mutatott te is voltál sitten? nem, csak szomorú voltam.

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. Csórók vagyunk, nem szegények. Ne csinálj semmi hülyeséget, vigyázz magadra!

Még pár óra és előjönnek a felszolgálás, mosogatás és hajfonás után a szabadstrandon a hotel fényei.