Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Égi sikoly

Kopott festék a hajnal, Rohadó olajvörös üstökkel kél a nap, Arcán lüktető fény, Fehéren izzó barázdák. A fékpofacsikorgástól forró síneken futnak a suttogó vagonok, Szaladnak a kicsorbult fák, Kordonokat hintáztat a reggeli szél, Mint óvodás kislány a masniját. A levegőben égetett gumi szaga. A vak szemafor fehére vörösre villan. Magányosan terpeszt egy póznáktól megfeszített kiherélt villanyoszlop. A surrogó sorompók megállítják. Tarkóján haldokló, foncsikba gumizott mondatok. Biciklire támaszkodva egykedvűen néz a hajnalhasadás.

Neked

Kaparom a meszet, rajzolok szépet, Hanyatt feküdt jézust, hátha Megérted kedvesen, Ahogy a nyári eső sír, A mészárszék udvarán hortyogó hentesen.

Beléd karcolom, Vágd ki a nyelvem, Roppantsd pozdorja gerincem, Hadd legyek lárva, Csúszva-mászva taknyos nyomot hagyva, Míg fel nem nyal egy sárga szemű bikaborjú érdes szája.