Mazula-Monoki Zsuzsanna versei
azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak
Utolsó kívánság
Nem hiszem Hogy mindenbe Bele kell dögleni Állandóan Valamit valamiért Hogy mindig Kitartónak A jéghegy csúcsán is Hogy az élet Fegyelem Akarat Kezembe vett sors Ami meghozza gyümölcsét
Hogy amit elkezdtünk Azt minden áron Ha beledöglünk is Mondják Akik talán Beledöglöttek Akik nem engedték meg maguknak A derűs legyintést A kacsintást Az összemosolyt
Körvonal
a színes krétákat a betonon hagytuk szerteszét párat eltörtünk a fehérből alig maradt saját körvonalainkra a szivárvány színeiből sem jött ki az összes a hideg betonon precíz körbe zárva telepszik ránk a fekete megint azzal nyugtatjuk magunkat hogy hajnalra esőt mondanak

