Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

A mozi utáni fény erejével

Jól vigyázz, amikor kijössz a moziból, világosság lesz.

Íme, aki kicsomagolta magát a vászonból, íme, akit leőröl a kinti fény, íme, aki morzsolódik.

A galambok tisztában vannak a mozi utáni fény erejével, ereszek alól lesik, mikor kúszik elő a következő áldozat a plakátokkal teli ajtók mögül.

Várják, hogy első darabkád a földre peregjen, majd búgva rádzuhannak, s elmorzsolnak figyelmesen, mint egy rózsafüzért virrasztáskor.

Ott a vadászmezőnk, itt a templomunk, összegyűjtjük a morzsákat, s hozsannává emésztjük. Begyünk belső szentély, ahonnan senki nem jut pokolra.

Ez vár rád a mozi után, a galambok ismerik az embert, pár jól beállított képsor után leőröl a fény.

Egy lehetséges zarándoklat (1)

Októberben ment fel a hegyre, a csapás latyakos volt, bánat húzódott a cserjékre, nyálkás és áttetsző, mert ilyen a bánat, felülkerekedik, mint a harmat, csak nem enyhülést hoz, hanem latyakos hegyi csapásokat, s nyákot a törpefenyőkre.

A nap úgy bukik alá, mint hosszú nyarak végén búzamezők horizontján a túlterhelt arató.

Októberben ment fel a hegyre, télre is ott maradt, s a hó, a szelek emberképű havasi sziklává faragták, a fuvallatok járatokat vájtak bele, környékét tavasszal belakták a mormoták, mert ilyen a bánat, kedvez az alpesi pusztának.

Egy lehetséges zarándoklat (2)

Sohasem érkeztünk meg, pedig folyton hajnalodott. Kőkertté alakított temető zárta el a réteket, az átjárás tilos volt.

Magára hagyott őszi eső, a kőkertté alakított temető precíz volt és rendezett. Hajnalodott, s nekünk tilos volt az átjárás.

A túloldalon rétek, aki átér, arra jópár napi munka vár, míg megtanul járni a sok kikerics közt.

Hasonlóak voltak régen is a temetők, egyik oldalukon erdő vagy rét, a másikon ház, út, templom, de akkor még jártak szellemek a kőoszlopok felett, s ha a köd megérkezett, a sírok közt futó moha felnyögött a tökéletes körülményektől. Jó volt akkoriban mohának, zarándoknak, temetőnek lenni, az átjárás szabad volt.