milyen kínos volna, ha a mentőben / ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna / igénytelen vagyok

Fehér Nyár Dental

Elvakít a fehér fény. Fölém hajolsz. A lámpa megvilágítja a tarkódnak azt a részét, amit még sosem cirógattam. Arcod maszk takarja. Szemed kerek tükrével próbálok a dolgok mögé nézni. Ha te ülnél kipeckelt szájjal a székben, ki tudnám húzni titkaid? Elgördíthetetlen köveket találnék, betömhetetlen lyukakat, gumókat, amik ugyanúgy metszenek, ugyanúgy őrölnek, mint bennem?

Ujjaid fegyelmezettek, mintha hangszeren játszanál. A nyakam sosem érinted. A bölcsesség eltávolítása kockázatos volna. Helyes mozdulatokkal még minden eltérés kiigazítható. Köpenyed alatt kigombolhatatlan ingeket hordasz. A rendelőből érzéstelenítés nélkül távozunk. Kezeletlen marad az éjjeli csikorgás, kapaszkodnak, nyújtóznak a gyökerek. Mielőtt összeérnének, reggel lesz. Ismét szabályozol, fém műszerekkel állítod be a távolságot azok között, akik túl közel nőttek egymáshoz.

rianás

And I said, "Okay, who is this really?" And the voice said "This is the hand, the hand that takes"

a reggeli készülődés nyughatatlansága nagylábujjnál lyukas nejlonharisnya egyik szárát még hónapokkal korábban bokánál levágtam, hogy ne vágjon a húsba

kifordított koszos bugyi (a mosást gyakran halogatom) a pályákon riadt őzként átfutó gondolat milyen kínos volna, ha a mentőben ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna igénytelen vagyok utólag könnyű összerendezni a rándulásokat kottát írni a jég ropogásából szünetet hagyni helyet egy utolsó nagy levegőnek mielőtt a világ egyetlen pontba húzódik vissza mégis van egy láthatatlan kéz lefektet a hordágyra ha int neki fogadok szót engedelmesen várom a tűt szikét szíjakat