Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Álomfogó

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, csak a magasságod, a cipőméreted, és a fogsorod más. Az arccsont és a pillantás ugyanaz, meg az a sötét füst az arcod előtt. Belőled jön, kilebeg a bőrödből, mint valami légnemű, szürke izzadtság.

Nem lehet elhessegetni, egyedül az a nyílegyenes, kérlelhetetlen tekinteted vág rajta utat, és egy másodpercre megengedi, hogy összenézzünk.

Ha így néznél tükörbe, biztosan összetörnél, Csak az álmaid maradnának épek.

Például az, amelyikben bezártad apádat a fürdőszobába, várja meg ott, míg kitakarítasz, hogy aztán büszkén megmutathasd neki, milyen szép koszokat fogtál.

Vagy az, amelyikben követtél a könyvtárba, és elveszítetted a legféltettebb kincsed, a kedvenc terhed: a bőröndöt, amit hátizsáknak használsz.

Nem tudom, mit tartasz benne, de valószínűleg apádat, meg a koszaitokat. Amikor utoljára láttalak, eltakarta a füst az álmaidat, csak az enyémek világítottak. Az, amelyikben ugyanolyan a fürdőszobánk, meg az, amelyikben darazsak lepik el a testem.

Most meg Cillian Murphy megnyerte az Oscart, és én nem tudom, hogy ő érdemelte ki a legjobb színésznek járó díjat, vagy te. Hiszen az Oppenheimerből, és belőled is csak a trailert láttam.

Piros villamos

Idegen országok tömegközlekedésére emlékeztetsz. Ismeretlen nyelven motyogó utasokra a piros villamoson, akiknek az öregszaga, siltes sapkája, candy crushon csusszanó műkörmös mutatóujja ugyanaz, mint a hármas metró utazóközönségének.

Bermuda háromszögből jöttél, és nem viszel haza. Feleslegesen kényelmetlen utazás lenne, mondogatom, hiszen itt is léteznek még jegypénztárak, telefonfülkék, haszontalan délibábok, a nosztalgia újdonságai. Autóút, erkölcs, tetkós rágó, detoxikáló maszkulinitás, nyomógombos telefon. Onnan származnak, ahonnan érkeztél, ebbe a számodra különös, de valahol mégis ismerős valóságba.

*

Bermudák találkozása tilos, mondtad, aztán összekoccantunk. Kicserélődtek a nadrágjaink.

*

Most már én a kék metrón, te a piros villamoson, külön bejáratú bermudánkból kukucskálunk egymásra. Csak a combunkon feszülő ismeretlen nadrágot simogatjuk bele a bőrünkbe. Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak. Ezt mondják a szavak, de valójában azt jelentik: csukjátok be egymás szemét.