szentendre felé induló hév / visszaszámolok a harmadik kocsitól / ennyibe talán beleférnének a szavak

lemondtam arról hogy azt mondjam amiről le kéne mondani

párnát szorongatok néha megeszem más is párnát szorongat néha megeszi az ő párnája pöttyös a hóesésbe is ezeket a pöttyöket képzelem ahogy lassan egybefolynak és az lesz belőlük ami lassan hömpölyög magába foglalva azt az értelmet amit a kézírás ad a szövegnek mert aki egyedi az belebeszél a párnájába és lassan lenyalogatja a pöttyöket róla majd arról mormog hogy égetik a nyelvét

minden csak kontextusban érvényes szentistvántelep december 12. 15 óra 44 perc szentendre felé induló hév visszaszámolok a harmadik kocsitól ennyibe talán beleférnének a szavak ha egyesével kihúzogatnám őket a párnából

bent hagytam az életet a mikróban

talán kicsit tovább mint kellett volna. a fém lassan pattog. mintha tudná a végén úgyis összerándul elaszalódik a víz elpárolog és marad csupaszon. akkor kiveszem. a kezemben továbbforog forró lesz a nyakamhoz szorítom olvad a hús ahogy izzik átmarja a nyelőcsövemet a lánc elfolyik le a torkomon az ezüst majd koppan mint Corday feje csak én nem Marat-t öltem meg egy kádból irányítva a forradalmat.