Tim Mariann versei
nem kell tekintettel lennem magamra / csak bámulom ahogy gondolataidat a vízbe mártod / és szétfolynak az ujjaid.
Főkérdés harmadikban
Ki az, aki már egyedül megy haza? Ki megy ma haza egyedül? Te mikor mész haza egyedül?
Persze sokszor nem is mész haza mert hegedű szolfézs kosár nemsoká onnan is egyedül csak kulcs kell telefonod már van ezentúl magaddal viheted (tudom ez a legfőbb előnye) persze bent csak kikapcsolva táskában persze persze
és figyelj azért néha ha fagyizni akarok vagy csak lemenni a partra akkor nem gond ha összefutunk? Csak amíg lehet mert aztán elég ha a pénzt odaadom te meg mész a fiúkkal vagy egy lánnyal.
dehogyis csak az allergiám a nyárfaszösz bántja a szemem
hogy reggelente elvihetlek? köszi rendben majd nem adok puszit max a kocsiban nem kell integetned csak nyugiban elviszlek délután meg várlak jössz egyedül.
#Az akváriumból kiesnek a halak
Reflexből visszakérdeznék a támaszkodókezem megremeg nekem nem volt akváriumom gyerekkoromban de nem kell szánnod emiatt. Mi pintyeket tartottunk kókuszdió héj volt az odvuk.
Azt mondod óvni kell a vízegyensúlyt talán igazad van napokon keresztül hívtál nézzem meg őket a saját szememmel mert ott legalább sötét és hűvös van zöldes derengés vibrál a falon és ez megnyugtat nem kell tekintettel lennem magamra csak bámulom ahogy gondolataidat a vízbe mártod és szétfolynak az ujjaid.
A közlés egy formájaként halak szöknek a szemeidbe.

