Üdvözöld a párolgásból eredő hőveszteséget. / Utazz minél távolabb magadtól. Keresd a hegyek társaságát.

Hommage à Vian

A szőnyegmintán a fény változó méretét centized. Minden napszakban egyre csak csökken. A sorvadás mértéke egyenesen arányos a zsugorodó ajtókerettel. Sarkot képzelsz a gömbnek, az üvegfalra mályvaszín homályt. Mellkasod koncertterem, tüdődet hangszerelt lótuszvirág üteme szaggatja. Semmi meglepő nincs a szirmok csontfehér fájdalmában. Annyi mindenről szóltak előre. „Könnyíts ruházatodon, vesd le prémes kucsmádat, hiúzbőr kabátodat hajítsd valamely kitalált sarokba. Üdvözöld a párolgásból eredő hőveszteséget. Utazz minél távolabb magadtól. Keresd a hegyek társaságát. Ne felejts el lélegezni. Folyadékból kétkanálnyit naponta, ne többet.” Utad mellett sajátos díszítő elemek, koporsóformájú virágágyások sorjáznak. Az állami lelencházak kirakatában halódó lámpák sercegnek, még épp láthatod a penge villanását. Ahol régen hajszálaidat harapdálták, most földig ér az ég. Csukott szemhéjad mögül is kivehetők a felhők zúzódásai.