Talán ez a növény mégsem virág, / hanem kétszínű parazita, / ami oxigént se termel.

Phalaenopsis

Váradon, Kolozsváron, Vásárhelyen, Szebenen létezik egy kínosan nyomasztó jelenség: a csontfehér neonfény, ami megfesti az élőlények auráját.

A terasz verandájára teszem a növényt. Meglocsolom. Orchidea lesz belőle, ha nem címkézték el. A kertbe nem lehet kiültetni, mert a macskák húggyal mérgezik a talajt. Ott már vadvirág és fű se nő.

Kimért ujjak keverik a kávét, alaposan körüljárt gondolatok, választékosan megfogalmazott, polkorrekt, istenfélő zsoltárok. Tüzesen égeti a napfény az udvart, száradnak az olcsó ingek.

Talán ez a növény mégsem virág, hanem kétszínű parazita, ami oxigént se termel. Mihaszna, kivágásra váró gaz. Mégis adják, veszik az emberek.

Váradon, Kolozsváron, Vásárhelyen, Szebenen valóságunk röntgenképe a csontfehér neonfény.

A perzsa

A gyárban üvegeket és PET-palackokat szortírozunk.

Egy iraki-török-szerb öltözőben húzzuk fel a csizmát, az egyenkabátot, a fejvédőt, a szemvédőt, a kezeslábast meg a kesztyűt, már aki.

Csütörtökön pizzát kapunk sok sajttal és marhaszeletekkel. A szerb nő mindig elkéri a végeket, amiket már mindenki összefogdosott a mocskos ujjával. Úgy megy körbe a konténerben a félbetépett pizzásdobozzal, mintha templomban gyűjtene adományt. Meggyőző a csillogó szempár, megkapja az enyémet is.

Az X-aktákat nézem a telefonomon, előttem zúg a gép, egyesével repíti a soron az üvegeket. Egy emelővillával kell behelyezni a gépbe a raklapon álló fatákolmányokat, amikbe összegyűjtik a szórakozóhelyek és a boltok a visszaváltott üvegeket. Össze kell tenni a raklapokat, kézzel összehajtogatni a nehéz fadeszkákat. Sosem felejtem el azt a bűzt, az ázott cigarettacsikk, alkohol, sör, bor, tömény, rohadt citrom, narancs, hányás émelyítő szagát.

Akkor szoktam rá igazán a dohányzásra, a kétezres évek elején még lehetett a Dán gyárakban dohányozni. A dohányfüst tompította azt az orrfacsaró bűzt, nyugtatta az idegeket, pörgette a szívet. Blå Kings-et szívtam, Kék királyt.

Mindegy. Busásan fizettek. A műszak végén az öltözőben tört dánnal barátkozni kezdett egy iráni srác, ismerős volt neki a tekintetem. „Te perzsa vagy! Angyalszárny alakú a hátszőrzeted.”