Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”.

Curry

Végre kihalt az utca, csak a villany zúg halkan, a konyha sápadt fényében állsz a gáztűzhely előtt, szőke hajad gyűrött diadém, töredezett glória, a hajszálak árnyékként szöknek meg arcod fogságából.

Lassan melegszik a serpenyő, a fagyasztott zöldségek megadóan várják, hogy összeforrjon, ami összetartozik.

Kezed pontos, nem vét egy hibát sem, évek rutinja, séfkés-metronómod ritmusára aprítod, olajon pirítva, a felszín alatt máris összefőzve.

A gőz jól ismert homályba puhítja arcod, csak mozdulataid élesek, ízek, illatok kódolt üzeneteit kevered a lábasban: kókusztej, paraj, curryfűszer.

A füstölt tofu csak álca, ürügy, átadjuk magunkat a főzésnek, puhulunk egymáshoz, míg végül minden összeáll.

A recept szerint harminc perc alatt készül el, de valójában évek kellettek hozzá, az idő lassan, takarékra véve főz.

És te csak kevered, kevered, háttal az ajtónak, a konyha sárga lámpafénye dicsfénnyé nemesül fejed körül,

mert itt zajlik minden, a gáztűzhely oltárán, ahogy a serpenyő fölé hajolsz, tested íve hidat ver.

Így állunk a konyha sápadt fénygőzében, te háttal, én háttal, két napraforgó, titkos algoritmus szerint fordulunk el egymástól, de gyökereink, akár a lábas aljában összeért zöldségek, szétszálazhatatlanok.