Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”.

Újratervezéshez

Azt a kisebb házat nem láttam a térképen. Az út melyik oldalán, hol van az a felforrósodott oszlop, az időpont heve. Épület ásít, ordít, számban édeskés íz, nem találok semmit a zsebemben. Élénk, álmos fénypont, csak a szemem kattant, a levegőbe rúgok, mégis késtem. Pont jó vagyok. Pont várok, és éppen nincs még holnap, de elmúlt a ma reggel. Fel kellett állnom, sétálnom, kinyitnom az ajtót, de most vége; koncentrálok, lóbálom a karom, bizsereg a tér. Betű, fém. Fáradtan elgördül egy hirdetés. Egész óra, nulla. A pillanat elpattan; távolabb a pláza egyenablakai, robajlás, mérhetetlen kőlapok. Tájolnék, de valami nem stimmel. Az utcák, parkok, hézagok, finom kis eltérések, ágak; itt-ott néhány alattomos kanyar. Ott vagyok, ahol nem keresek semmit. Hátamon víz; érzem, ahogy moccanok. Testemen a függöny. Erős zajok közt bóbiskolok, a képernyőre nézek. Helyzete csak hozzávetőleges. Ficánkol a kék pont, mintha leesne; Google Maps, akár Nintendo. Zöld térség után kés, villa. Feliratok zsúfoltan, majd kisebb felhőkben. Kerítésrajok, képvitorlák. Illatok helyett pár vibráló jel; lépés helyett mozog a szem. Utak engenek, mint függőhidak. Gurul a golyó, csúszkál az asztal. Helyzetem egy fagylaltgombóc. Tölcsér kúszik felfelé, a nyíl mindig hátra mutat. Két tekintet, két cipő. Nincs irány; az irány a lendületem. Ütő, koccanás. Összerogy az utca. Látom, és lépek. Le. Fel.

Eddigi verseskötetei: Alszom rendszertelenül (JAK+PRAE.HU, 2014), Conquest (Jelenkor, 2019), Számtan a holdas estékre (Jelenkor, 2024).