Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”.

Hétköznapi vámpírok

“Do you know what the most beautiful thing in the world is? Fucking. The kaleidoscopic entwining of limbs and genitalia.” (Laszlo Cravensworth, Hétköznapi vámpírok, 3. évad, 4. epizód)

“a vajból nincs ugyan fölösleg, de egy fordított gazdasági törvényszerűség következtében minden grammja a szomszédfalubeli piacra kerül” (Oravecz Imre: Támpontok a gyermekkor megváltoztatásához)

“No man knows, till he experiences it, what it is to feel his own lifeblood drawn away into the veins of the woman he loves.” (Bram Stoker: Drakula, 10. fejezet, Dr. Seward naplója)

Addig nem beszélhetek arról, mi van a mérleg másik oldalán, amíg nem írtam le, erről mi hiányzik. A szavak rohannak adósságuk után, és sosem azok kedvéért egyenlítik ki őket, akiknek a törlesztés járna. Azt az egyetlen szót, amit a te hangodon akartam hallani, valaki olyannak adtad, aki elherdálta másra, de én most megelőlegezem neked, hogy továbbadhasd egyszer te is, mert mindannyian egy másik szerelemért fizetünk. A remény matematika, arra számítunk, hogy amit adunk, kamatostul jut vissza hozzánk, de semmi sem garantálja, hogy vár valaki a mérleg másik oldalán. Én is azt hittem, ha elég erősen hiányzol, felgyulladok benned, és megindulsz felém mindent hátrahagyva, a fizika törvényei szerint, hogy kiegyenlítődjön a két oldal, de te csak a saját törvényeidnek felelsz. Már tudom: hiába adok, nem tartozol nekem. Mégsem akarom, hogy bármit visszaadj. Csak arra vágyom, hogy ne a Hétköznapi vámpírokból kelljen megtanulnom, milyen az összetartozás. Nem akarom méricskélni az egyensúlyt . Mindenemet, amim van, belepakolnám a mérleg serpenyőibe: valaki egyenlítse ki az átvacogott éjszakáimat, ha már elhagy az erőm, te legyél az, aki magába szív. De a szerelemben nincs haszon: aki több érzést halmoz fel, az veszít.