Azt éreztem, minden mondat, ami a hisztériáról szól, diagnózis eddigi írásaimra. A valósághoz való kötődés küzdelmének szomatizálása – ez volt minden mondatom.

∗

Nem kell ahhoz kiszámítani a holtak Gini-indexét hogy lássam egyre egyenlőtlenebbek vagyunk a halálban Mind egyre

különbözőbb módokon vergődünk a tömegsírban Micsoda borzalom várni a Holtak Feltámadását mialatt ti odafent

mindent porig romboltok Látod mondja Zoli a szűz csak azért találták fel az internetet hogy legyen ingyen pornó reggeltől estig

Zoli 2015 óta megállás nélkül Nancy Ambrosia orgazmusait bámulja semmi mást Az ő orgazmusához képest Zolinak

a Feltámadás semmit sem jelent Amikor Nancy magához tér kataleptikus élvezéséből Zoli úgy ragyog mint az összes többi

halott csontja együttvéve a Feltámadás napján Te marha feltalálták az elektromos autót a Teslákat is mondja János

a sofőr Meg a shadow bankinget sóhajt epekedve Feri a bankár És a VR parkokat kiáltják vidáman az ikrek akik

az erőltetett menetben vesztek oda De Zolinak Nancy orgazmusa jelenvalóbb mint az egész Antropocén & az egész

Feltámadás együtt Csak hever a tömegsírban & bámulja ahogy Nancy hologramja beleremeg az élvezetbe Nézi őt

a fölötte heverő holtakon keresztül & azt kívánja hogy a Feltámadás ne tegye tönkre Nancyt ezt a reszkető ikont

És remeg a mi holt agyunk is amikor rátok gondolunk mint Nancy élvezéskor Szégyelljük mondani ezt nektek

de sokkal élhetőbb halottnak lenni mint élni Milyen jó hogy meghaltunk suttogja Zoli Nancy orgazmusa láttán Szégyelljük

beismerni de igaza van Gyalázat amit műveltek odafent a világgal Milyen jó hogy holtak vagyunk Milyen szomorú hogy ti még mind

éltek Milyen jó legalább a költőknek mert amíg a hülyeségeiket firkálgatják sikerül nekik egy-két másodpercre megszűnni élni

∗

Szerencsére az hogy ezt írom még nem jelenti hogy élek

∗

Freud és Jung 1907–1909 közötti levelezésükben hosszú oldalakon át tárgyalják a különbséget a hisztéria & a dementia praecox között.

A hisztéria, mondja Freud–Jung, a valósághoz próbál visszakapcsolódni, az aberráns szomatizáció egy utolsó, elkeseredett kísérlet a valóság újbóli megtapasztalására; mindazonáltal a hisztérikus teste hisz még a valóságban, szenvedése csupán kétségbeesett formája a valóság létezésének tudomásul vételére.

Ezzel szemben a dementia praecox teljesen lemondott a valóságról – a hallucinációk már nem próbálják visszaigazolni a valóságot & hiányzik belőlük bárminemű szándék, hogy kötődjenek a realitáshoz, mert az már nem méltó semmilyen szenvedés szomatizálására, a hallucinációk teljesen függetlenedtek a valóságtól.

Azt éreztem, minden mondat, ami a hisztériáról szól, diagnózis eddigi írásaimra. A valósághoz való kötődés küzdelmének szomatizálása – ez volt minden mondatom. Hallucinációk, melyeket valósnak éltem meg – teljes erőből próbáltam meggyőzni magam, hogy a valóság létezik; & ennek következtében vissza kell térnem hozzá. Felfokoztam mindent – nyelvet, testet, irodalmat –, amennyire csak lehetett, hogy meggyőzzem magam, valóban létezik mindez (nyelv, test, irodalom).

És talán ezért is olyan minden mondatom, mintha lázban írták volna őket.

∗

Amíg egy emberi lény emberek gyermekeit erőszakolja meg emberi szülők szeme láttára addig kétségtelenül sokkal élhetőbb

a halál mint az élet Amíg egy embergyermek minden tizedik másodpercben belehal az alultápláltságba tényleg

jóval élhetőbb a halál az életnél Amíg egy emberi lény medvebocsok szemét szúrja ki & kitépi karmaikat hogy

emberi szülők fotózkodhassanak embergyermekeikkel & valaki ebből pénzt csináljon addig jóval szebb az életnél a halál

Amíg az ember tömegsírokat tölt meg emberekkel sokkal jobb a halál mint az élet A tömegsír sokszorta

emberibb az embernél aki létrehozza Ahogy a költészet is sokkal emberibb az embernél aki műveli Elsírja

magát a tömegsírban a szív mint egy kitépett karmú megvakított medvebocs És úgyanígy zokog a versekben is

∗

Truman reakciója misztikus, amikor megkapja a jelentéseket a ’45 júliusában végzett nukleáris tesztekről, mielőtt ledobták volna a bombákat Hirosimára & Nagaszakira, ami egy Ezékiel apokaliptikus látomásával való párbeszédben konkretizálódik.

Oppenheimer reakciója szintén misztikus – azonban az övé nem keresztény, hanem keleti, pontosabban szanszkrit: a Bhagavad-gítából egy idézet, amit angolra így fordítottak: Now I am become Death, The Destroyer of Worlds. 8 jegyzet

A pilóta azt jegyezte meg, hogy az atombomba gombafelhőjét olyannak látta, mint egy óriási kérdőjelet az emberi civilizáció felett. Tulajdonképpen ez is misztikus reakció.

A nukleáris teszt kódnevét ’45 júliusában maga Oppenheimer adta: Trinity – szintén misztikus, John Donne egyik verse után.

Oppenheimer a projektje elnevezésére nem talált semmi apokaliptikusabbat a költészetnél.

(Ahogy az sem kizárt, hogy Oppenheimer olvasta Donne 1608-ban írott értekezését, a Biathanatost, amiben a költő kijelenti, hogy Jézus kereszthalála voltaképp öngyilkosság.

Költészet & Isten öngyilkossága – alázuhanva az általa teremtett világba, mint egy tömegsírba.)

∗

Születésemkor nekem meghalt az ikeröcsém Ezért írok verseket Amikor ezt az arcodba üvöltöttem te

mosolyra húztad a szád & azt mondtad Miklós Mások azért olvasnak verseket hogy rátaláljanak ikertestvérükre Igazad

volt & ettől méregbe gurultam Lefoglaltam magam a kávéval & aztán újrakezdtem Az ikertestvéremmel együtt anyám is

meghalt a születésemkor Nem mosolyogtál Beleittál a kávéba Hallgattál Hallgattam én is Ismét a kávéba kortyoltál Utána

némán szeretkeztünk Hosszú idő elteltével azt mondtad Soha többé ne említsd egy mondatban a költészetet & anyádat &

a halált Igazad volt Így is tettem De a költészet soha nem lett sem ikertestvérem sem anyám De lett belőle

tömegsír amiben most töprengek épp Talán ha nem hallgatok rád most az anyám & az ikertestvérem is

itt heverne Vagy talán épp ezért kérted hogy ne említsem őket együtt Fanni szívem tömegsírom Te eleve mindenképp

itt lettél volna Akkor is ha írok És akkor is ha soha nem írok rólad Fölkeltél az ágyból Ismét ittál a kávéból

∗

(Az hogy itt írom ezt az egészet még nem jelenti hogy élek)

∗

Bámultalak az ágyból ahogy most az eget nézem Akkor & most Éles fényvillanás majd csattanva lezúdult a zápor Akkor

& most Odafeküdtél mellém Akkor & most Két karoddal átöleltél & néztük csöndesen a kávéízű eget

∗

Tartani az agyadat mint egy nagyítót az agy fölé, a szívedet mint egy nagyítót a szív fölé – amíg lángra lobbannak. Ez az irodalom egyetlen értelme.

(És az agyé.)

(És a szívé.)

Fordította: André Ferenc

André Ferenc (1992, Csíkszereda) költő, slammer, műfordítő, a Látó folyóirat versrovatának szerkesztője. A Hervay Könyvek társszerkesztője. Jelenleg Kolozsváron él. Legutóbbi kötete: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról (Jelenkor, Budapest, 2023)