jobb kézre tenni fel karkötőt / a delfinkapocs folyvást / elsodródik

kaptatók

Moi, je préfère les montagnes.

nyúlsz a kabátért sziklás hegyorom a hátad kapaszkodó alig egyetlen félvállról elejtett mondat lesodorhat

a nehéz terepet szerettem mindig ritkás szavak levegőtlen némaság tengerszemek

a hódításhoz tudni kell epekedni elemi erővel hagyni hogy ezer vihar tépázzon van az a fohász amitől elébem jönnek és ölembe hajtják fejüket a kövek hiszem is meg nem is

utolsó simítás

jobb kézre tenni fel karkötőt a delfinkapocs folyvást elsodródik az ezüstös üres szem megkeményedett remények mint kék ólomkötény a röntgenben mielőtt villan a felvétel a hideg szobában mormogás furcsa gépi dallam a dolgozók fényes ablaka mögül nézel nézlek tektonikus lemezeken úsznak befagyott tavaink