de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát

2. rész

összeszedem magam odagurulok a klub elé eggyé válok a tömeggel az animációval akár a denevérember a sötéttel a denevérembernek a sötétség a ragadozó-otthona nekem a tömeg a bekábult ritmusra vonagló tömeg és kilépek conversemben a fülledt éjszakától meghatározhatatlan folyadékot izzadó repedezett aszfaltra dzsekimben a levélnyitó farmeremben a desert eagle 12-6 töltényt jelez a képernyő

megkerülöm a háztömböt ügyelek hogy a vörös szőnyeges bejáratnál a kidobó ne vegyen észre a rohadt kurva tony aki mindig is egy faszfej volt velem volt hogy beindult rám volt hogy letaperált de mindig csak olcsó ribancként kezelt elfordítom a fejemet tony nem vesz észre a bejárat után egyből befordulok egy sötét sikátorba

felugrok egy külső szemetesládára arról egy téglafalra a sok ostoba diszkópatkány npc nem tudja hogy így is be lehet jutni ezer dollárokat fizetnek hogy a szórakoztatóiparba pumpálják a milliárdos nagyapák által megtermelt lóvét

a hátsó bejáratnál épp egy fiatal puerto rico-i pincér cigizik egy kiürült dom perignon-üveg mellett guggolva nem ismerem amikor észrevesz ahogy a fal mellett elnyúlva lezuttyanok a betonra

elkerekedik a szeme mozdulni nem mer de én merek jól tudom hogy az nyer aki először és már ott is vagyok mellette és már ki is nyitottam a száját és már le is toltam a torkán a levélnyitómat a vér aprólékosan animált

az egyik sötét sarokba húzom a testet és guggolva beosonok az ajtón figyelve hogy a nyitás és zárás hangjai a lepkeszárnyakéval vetekedjenek

alexszel együtt összesen három célpontom van kettő faszszopó irányítja a szervezetet kettő köpcös dagadt ürge na majd csobbanhatnak a nagy hasukkal a szarban szurokban sziklákon bár haragom nem áll meg hármuknál haragom mint a hurrikán tombol keresztül mindenkin és mindenen jaj annak aki tombolásomkor utamba akad

a konyhában mindenkit kivégzek mind a húsz embert valakibe a desert eagle lékel lyukat valakibe levélnyitó hasít hasadékot vérük lávaként buggyan a klubhelységben a zenétől semmi nem hallatszik úgyis töltőképernyők a falak azt csinálhatok amit akarok belüket belefőzöm a levesekbe szemgolyóikat alkohollal égetem nyivákolnak vergődnek de én akkor is rájuk települök akkor is szétzúzom csontjaikat akkor is beléjük költözöm akkor is felnyitom belsőiket pinám akkor is felfalja őket faszom akkor is felkoncolja őket nem kímélek senkit mindenkit összezúzok belülről és kívülről egyaránt

az irodafolyosón már hallom is geronimo horkanásait ő általában egy percet nincs a táncparketten egy percet nem bulizik és az este alatt egy percet nem tölt a farka a szabad levegőn mindig ki-be jár mint a motolla mindig valamilyen ribancban vagy segglukban túráztatja valaha belém is belém tolta

a biztonsági őrök nem ellenfelek nekem a desert eagle akármilyen hangos a techno hangosabb a kurvák nyögései hangosabbak geronimo a teljes transzban nem hall nem lát csak élvez

dagadt szőrös mellein ugrál az aranykereszt amikor berúgom az ajtót ezt már meghallja ezt már meglátja éppen három csaj szopja az irodai székében valaha én is így szoptam förtelmes faszát nyelvem csavarodott makkjára nyálam csordogált bőrredői között

most szétrebbennek a faszszopás galambjai bevetődnek a sarokba valójában ők is annyira gyűlölik ezt a köpcös keresztes kurvát mint én széles teret hagynak nekem a golyógyermek melyet desert eagle-méhem szült először a bal combba fúródik aztán jobb combba pisztolyáért nyúlna de nincs ereje levetődik a földre vergődik fetreng mint egy féreg orkán jön ki a torkán de senki le se szarja majd csak a pokolban fölé lépek arcon köpöm és a harmadik golyót is beillesztem a helyére az ágaskodó faszába mely valaha bennem karistolta a gyötrelem vérző barázdáit a nemi szerv lerepül és vér kezd el ömleni szökőkútként a dzsekim bohóchátára

geronimo addig varnyog amíg gyermekeim ki nem facsarják belőle az utolsó csepp vért is

giuseppe már nehezebb eset őt a táncparketten kell elkapni vonagló hullámzó testek sűrű erdején át

útban odafelé beleakadok egy testőrbe akin valamiért géppuska lifeg vélhetően meghallotta a vérfürdőt rohan felém és tüzel de a vasajtó jó fedezékül szolgál én is tüzelek de a testőr gyors mint a villám akár a megrendülés ha kedvesed előtted leli halálát kikerüli a vasajtót előttem terem durr durr és már a hasamban a golyója durr durr és ennyi volt életemnek vér fröccsen a puccos testőröltönyre elterülök a földön mint a szőnyeg

az ágaskodó fasz szétlövésénél spawnolok újra geronimo utolsó halálhörgése a startpisztoly kilépek a folyosóra most nem leszek olyan ügyetlen most nem használok fedezéket előbb veszem észre a testőrt mint ő engem lövök egyet az betalál a feje közepébe ami felrobban elhalászom a géppuskát döglött kezei közül 60-30 golyó van a tárban

giuseppe a táncparketten részegeskedik tölti magába a malibukat mint gázolajat az autóba rázza vonaglik teste villog a techno ütemére érzékszervei eltompulva alkohol drogok zene

hozzá nem kell gépfegyver nem kell a desert eagle a pisztoly a gépfegyver a farmerben marad csupán a levélnyitóra lesz szükségem szépen lassan csendben

a zene totalitása meg sem rezzen semmilyen lövöldözésre a pálya helyszínei töltőképernyőkkel szétdaraboltak elszeparáltak a halálsikolyok összeroppannak a ritmus alatt a cunami erejével döng az ütem árad a természet sem pusztul el pár patkány halálától

testek erdején át visz az utam a dülöngélő feloldódó testek npc-k közt úszom szép lassan giuseppe felé egyre közelebb érünk egymáshoz a biztonsági őrök előtt láthatatlan vagyok a villódzásban ettől nehezen olvasható a képernyő

amikor látótávolságba érek észreveszem hogy giuseppe feje egy másik fejjel forrt össze és a következő fényközben már látom is a másik fejet alex az egymáshoz vannak tapadva akár jin és jang akár az ég meg a föld a horizontnál giuseppe alexszel csókolózik a mellét markolássza a seggét markolássza kezükben tömény alkohol tenger leheletük egymást inhalálja

leheletükbe vegyül az enyém is amikor felbukkanok közvetlenül mellettük bronzbikaszuszogásom tömjénfüstje körülöleli őket akár halálraítélteket a hő az állat gyomrában

felvillan a fény és benne megcsillan levélnyitóm ahogy keresztülhatol giuseppe tarkóján átbújik a nyelv és a fogak közt és már alex szájüregében halad rendíthetetlenül és megállíthatatlanul keresztültör a legnagyobb áruló tarkóján de ő már nem szarban szurokban fog ázni nem kő roppantja meg nem mérges kígyók marják meg hanem lucifer pofájában fog szenvedni az örökkévalóságig

a transzban tekergő npc-k nem reagálnak nem tűnik fel a kettős gyilkosság a techno tovább dübörög a hangszóró majd leesik a monitor mellől úgy pattog nincs megállás nincs kegyelem nincs irgalom semminek és senkinek és minden halad a maga útján

de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát most hogy drága river elmúltával végleg elmosta minden békém a keserűség

tudom ezt kifelé menet és tudom ezt a volán mögött amint cigarettafüsttel körülvéve öngyilkos bombaként vezetek bele a narancsszínű horizontba hogy a fájdalom madarai keljenek ki belőle