A csoda már bő fél órája tartott, az öregek visszahúzódtak a fekhelyükre és legyintettek: szemfényvesztés. Hosszú percek múlva a zúgás elhamvadt, a köd megfeküdte a völgyet, és a többiek is nyugovóra tértek.

A csodák megszokottá váltak. Az emberek a természetfeletti eseményeket egykedvűen vették tudomásul.

Ez a jelenés a semmiből tűnt fel az égen: a csillagokra bomló gömbök fényére, a hegyekről visszapattanó morajlásra előbújtak az emberek a házaikból, a családok a küszöbön torlódtak fel, szorongva-ámulva nézték az esti eget, az égen a csodát.

Ragyogó formák robbantak a fejük felett. A szúrós szagú gőz, a visszájába omló zúgás az isteneiket juttatta eszükbe. Amíg egymás kezébe, ruhaujjába kapaszkodva, megbűvölve bámulták az égi tüneményt, senki nem gondolt a haldoklásra.

A csoda már bő fél órája tartott, az öregek visszahúzódtak a fekhelyükre és legyintettek: szemfényvesztés. Hosszú percek múlva a zúgás elhamvadt, a köd megfeküdte a völgyet, és a többiek is nyugovóra tértek.

Hajnalra semmi sem változott meg, az emberek folytatták az aratást, az állatok patája súlyosat dobbant, a szekér kereke továbbgördült. Hordták a követ az épülő új házhoz, fából keresztet ácsoltak. Az új ház előtt idegen prédikált, és a magyarok istenét emlegette.