teleálmodtam szörnyekkel / a szobát, közben felszáradok.

serceg

gulliver, közénk feszül a csönd, látod a sebhelyeket a mellkasomon, ilyen vehemensem tört ki belőlem, szisszent fel egy lélegzetnyi. konkrétan zizeg a csend közepe. hallgasd meg jól, gulliver, mint a cukrospapír. hallod már? roppan bennem a csönd, mintha csonthéjas gyümölcs lenne, aminek lenyelték a magját. ennek a szigetnek különös a csendje. igazi önismeret, remekül kiszélesednek rajta a hibák. lecsiszolódom partjain.

álmatlanságszörny

liliputban minden éjjel felriadok. átizzadom a bőrömet, mint vizes ruha csimpaszkodom pár órát a radiátoron. kinézek az ablakon, az áldozati oltár halál- nyugodtan fekszik. teleálmodtam szörnyekkel a szobát, közben felszáradok. tenyerem a radiátorra ég. holnaptól az oltáron alszom. kicsalogatom a szörnyeket, amikor nem figyelnek, rájuk görgetem,

mint egy súlyos követ, a várost. a szörnyek emlékein járok, sípcsontközépig koptatom magam, feláldozom nyomaimat, de menetközben azért haladok egy hibátlan álom felé.