Mocorog, ismerős pózt keresve / mélyed a karjaidba.

Fáradt arccal közeledsz.

A ketrecajtó mögül bukkan elő, a vörös tollak sánta ritmusra bólogatnak.

Az udvarban csak egy kakas lehet, másként széttépik egymást. Tudod, nem azt kell levágni, aki a legnagyobb zajt csapja reggelente, azt, amelyik a legjobban szeret téged.

Rekedten kukorékol, könnyű megfogni. Magától merészkedik közel.

Jobb kézzel kapod el a szárnyát, hátulról öleled, hogy a másikat is átérd. Taposva szegezed földhöz a tollas végtagokat, bal kézzel a vézna szárnyasláb-csokorra markolsz rá.

Mocorog, ismerős pózt keresve mélyed a karjaidba. Nedves tenyérrel nyiszálod el a nyaki verőereket.

Lüktetnek, egyre lassabban kapálózik, ragad. Kezednek ugyanolyan takarmány-kukorica szaga van, mint etetéskor.

A nagyobbakat, akik kopaszra csipkedték a nyakát, hangos kiáltással inted rendre.