a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Emberre feszített madár

a sötét tó előtt, ahol az égig érő fák ölelkeznek.

ahol nincs sírás, nincs nevetés, csak a fémek összetalálkozása.

ebből a barátságból született a heg a karomon, ez vésett szavakat a tóba.

a halak a helyükre úsznak. figyelem a képet, a mondatokat.

a mindennapi gyilkosok életét éljük. szúnyogzümmögés, haragszuszogás.

ott, ahol eget takaró sötétség ül, a fák árnyékában magunkat szedjük szét.

itt ragadtam. de ott, a sötét tó mellett vágyom újra repülni.

Ahol életre kelt

a ködből kinövő fénysugár, annyi arc, amit még nem tudtam megfejteni.

kávézacc, virágszirom és homok, nem vágyom ilyen hideg vízre.

túl sok ez a szó, a magára hagyott mondatok között elférne az első eső.

körömtépkedés, kék csík a bordák között, ahol életre keltek a pillangók, ott nem jártam.