Joseph Millar versei (f. Góz Adrienn)
mert az alvás néha / épp oly ízletes, / mint a fehér polenta és a frissen fogott, grillezett hal
Jób
Most jöttem meg, a földön tébláboltam, mondja az Úrnak a Sátán, mielőtt fogadást kötnek, ami évszázadokon keresztül áll az emberi létezés metaforájaként – a kocsiban esett csapdába, mint egy bogár a mikroszkóp alatt: környezete katasztrofális, immunrendszere romokban, csak pókhálóeres, borvirágos arca bámult a visszapillantó tükörből, ahogy magában parkolt a folyónál. Uszonyokkal kellett volna születnie, gondolja, ahogy felette ívelnek, tollászkodnak és egymást támadják a hattyúk, bár mindenki azt mondja, az életért párzanak, és a napfény hurkáit felemeli a délutáni szél az eltorzult, hullámzó felszín és a szépséges, falánk halak felett.
Velencei szieszta
Tudom, megúszom a bűnt elnyúlok a kanapén és hallgatom az esőt eltékozolva a délutánt ahogy lassan sodródok tova vele
mert az alvás néha épp oly ízletes, mint a fehér polenta és a frissen fogott, grillezett hal. Szóval lemondok a kezemről, a könnyeimről, az arcomról, a kátrányszagról, a nyirkos kötélről és a sárról, a kései, ferde novemberi fényről ami lenn hullámzik a gondolafákon,
és aztán visszafelé számolok 27-től próbálok úgy tenni, mintha én lennék Wallace Stevens az ő különc intellektusa és a könyörtelen vándorló ínyenc ízlése aki egy rejtélyes konyhában turkál keresve narancsot és presszókávét vagy egy fújtüveg-pávát vagy valami finom fémből öntött bizánci lovat.
A világról beszél, hogyan változtatta meg a művészet és a meg nem ehető kenyér fénnyel szórva be ahol valaki az anyja egészségére iszik valaki a halálnak ír levelet ami megszépíti a dolgokat a maga módján és egyformává tesz mindenkit akár a nevetés vagy a késő őszi eső.
Fordító: Góz Adrienn
Góz Adrienn 1974-ben született Debrecenben. Tanulmányait a Debreceni Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen végezte. Írásai, fordításai többek között a Magyarul Bábelben, a Litera-Túra Művészeti Magazin, az 1749 és a KULTer oldalain jelentek meg.

