Mivel tudtam, / hogy én magányra születtem, / úgy döntöttem, téged foglak szeretni: szellem, üldöző —

November

Kilenc fecske ül a csupasz bükkfán, az elnyűtt levelek a legfelső ágon még épp kitartanak,

véraláfutásos felhők rajzanak a keréknyomos földek felett, a napnak majdnem/vége, csak

a hegygerincnél van még egy kis kékség, a szürkület füstfoltjai a nádak merev ujjaira csapnak.

Az éj fekete harangja a bezárt házra, a tarkahátú sövényre telepszik.

Mivel tudtam, hogy én magányra születtem, úgy döntöttem, téged foglak szeretni: szellem, üldöző —

mindketten egy álomban ragadtunk. Egy nap csomó gyújtóssal jöttél, minden gallyon jégbevonat.

Vagy csak egy álom volt ez is? —

Tudom, hogy sosem akartál bántani, a fecskék sötét ékkövek csupasz karjaimon.

Fordító: Nagy Benedek Máté

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden. Jelenleg az ELTE magyar szakos hallgatója, verseit többek között a Helikon, a Látó és a Litera közölte.