Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

AZ ÖRÖKLÉTRŐL

Kora tavasszal megjelenik a rigófütty a szomszéd kertből áthajló fa tetején. Nézem, hogy mindig a legmagasabb ágról hallatszik órákon át. Onnan fentről hamarabb észre lehet venni a veszélyt. Bár így a rigófüttyöt is sokkal könnyebb tetten érni. Ha látni akarsz, látni fognak előbb-utóbb téged is. Vagyis hallani inkább. Egyébként az idén a rigófütty átköltözött a ház előtti akácra, ugyanis a szomszéd kivágta a kerítés mellől a fát, mielőtt Arany János fülemiléjének példázatához jutottunk volna. Az a fontos, hogy mégis visszatért hozzánk a zene. Nem biztos, hogy a rigó is. Talán ugyanaz. Talán más. De mindenképpen Stradivari. Ez kell a remekműhöz. Mint ahogy kellünk mi is a láthatatlan Istennek. Hogy szólhasson. Mi változunk, de ő nem. Változatlan dallam, változatlan ritmus. Visszajön akárhányszor, és egyfolytában zeng a fán. Ismét úgy ébredek hajnalban, mint tavaly, és ismét elmondom ugyanazt, mint ezelőtt egy évvel. El fogom mondani jövőben is. Vagy nem. De majd elmondja más. Néha válogat köztünk a teremtő. Ágról ágra száll a rigófütty. Vagy rigóról rigóra. Nem a rigóhoz imádkozom, hanem a rigófüttyhöz. Mert csak ő halhatatlan.

TAVASZI PÉLDABESZÉD

Fiatal meggyfa. Csak tavaly ültettük. Még gyermek. Van egy barackfánk is. Nagyjából egyidősek. Legalábbis egyszerre kerültek hozzánk. Itt valóban szeszélyes az április. Napokkal előbb tudtuk, hogy fagy lesz. Akár mínusz öt vagy hat is. Virágzott már a meggy, és készülődött a barack is. Kutyát vagy macskát be lehet vinni a házba. De egy meggyet vagy barackot? Felnyalábolni, ölbe venni és ott altatni az előszobában? Ez csak képes beszéd persze, hiszen jól tudom én is, hogy füstölni szokás ilyenkor. Egy városi kertben, a szinte egymásba kapaszkodó házak között? Felgyújtanánk a várost. Már didergett este a két embermagasságú csemete. Akár Janus Pannonius mandulafája. Történelmi hagyomány, hogy sietünk. Aztán mindig mindenhonnan elkésünk, ahogy egy másik költő írja. Nincs időnk. Vagy időérzékünk. Nem folytatom. A bátrabb meggy virágai lefagytak. Mellette a gyávább barack átvészelte az éjszakát, és most már gömbölyödnek a pelyhes gyümölcsök. Él a meggy is, de az idén nem terem. Bátorság? Gyávaság? Sietség? Késés? Mérséklet? Lázadás? Ki-ki a saját törvénye szerint. Füstölnünk kellett volna. Virrasztani. Nem lennénk jók mindenhatónak. Ki-kimegyünk a kertbe, óvatosan végigsimítjuk a napról napra színesedő barackokat. Hallgat a meggyfa.