A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Felcserélt bőr

Lana néz a szemünkbe, visszatekerünk oda, ahol még minden rendben. Kitömött állatfej a dolgozó falán.

Pedig lehetne másképp. Nem egy pornófilmben, ahol mindenki a végét várja, vagy hogy legalább rányissanak, hogy visszahozzanak minket az állatok közül.

Lehetne másképp, de amíg eltanult pózokkal szeretkezést mímelünk, ábrándozunk arról a videóról, amit tizenkét évesen dobott fel az internet, Lana Rhodesról kedvesünk helyett, addig nem lesz.

Ugyanazok maradunk: tizenéves, kangörcsös kisfiúk, akik visszatekerik oda, ahol hátat fordítanak.

Akarod

Nyakcsigolyád kidomborodik, a többit ujjlenyomatok takarják, végighúzom a kezemet ferde gerinceden, libabőrözöl. A Braille-írás panaszkodik a hozzád érő kezekről. Felismerem a nevem, ügyetlenül olvasom, mint gombokat kezdő vak a lift falán. A libabőrt lenyomva húzom ujjamat a hiányzó, görbe anyajegyedig.