Bodor Eszter Hanna: lebegő
sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot
lebegő
árnyak fekete-fehér sormintája fut végig a kiterített plázson kipörög a homok ujjaim közül párásan gyöngyöző fehérbor a pohár falán sokfelé tör
a lustán elnyúló hullámtestek mintha várnák a közeledő dagályt egy olyan erejű sodrást ami elmossa az elhordozott erőszakot
dekoltázsomon megül a só nem szárad a tengervíz körülleng a húsból kivetett jemeni ámbra illata odébb kereskedők meg vízparti árusok alkudoznak különben a tetem kit érdekel

