borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

amikor ma hazaérve levettem a sálamat eszembe jutott milyen jó hogy ma először nem jutott eszembe a kép az októberi nap lágy avar halvány erezetű remény a hegytetőn fáztál fejedre tekerted a kockás sálam borostádon naplemente szád sarkában fűvel benőtt út a telefonba épített rejtett figyelő részecskék megpróbálták elkapni a mosolyod egy érett férfi állapította meg a képet nézve szakértő szemmel anyám szembe homok csúszós rámpa hazaérve a nyaka körül meglazítja a kockás szorítást bőre alatt közelebbről látszik csak a zokogó gyermek a tenger hegyén a tajték