Zudor Boglárka versei
A pekándiós latte / És Karády a kedvence
A csapodár olasz
Tulajdonképpen Alig beszél Magyarul Pakolja egymás után A ragokat De azért büszke magára Elsajátított Egy új nyelvet Végtelen mennyiségű Proseccóval bizonyítja A nőknek Hogy vonzó És még a tapasztaltabbak Is úgy gondolják Hogy ők az Egyetlenek Akiknek előadja Színdarabjait Félig magyar Félig olasz Nyelven Kidörzsölődik a bőr A lábamon Piros lesz Vérzik minden Egyes alkalommal Amikor lefekszem Vele a harmadik után Rongybabát csinál belőlem De nem az ártatlan fajtát Hanem a megkeseredettet Amit óvodás csoportok Évek óta Rángatnak Cibálnak Papás-mamást Játszanak vele Majd kacatok közé hajítják Mikor ajándékba Kap egy szebbet Beköltözik a fejembe Őt látom minden Horgas orrban Őt hallom Minden szóban És újra fájni kezd Azon a ponton Ahol kanapéja Sok évvel ezelőtt Kidörzsölt
A csapodár irodalmár
A vadon szakértője Szereti a különleges Csokoládékat A pekándiós latte És Karády a kedvence A femme fatale típus De ha meglát egyet Kompenzálni kezd Tulajdonképpen fél Retteg Hogy ami annyira Vonzza Szó nélkül Magára hagyja A hideg Nagyerdőn Az éjszakában A fürdő előtt Azért megkérdezi Megcsókolhatja-e Bárkitől megkérdezné Aki vörös rúzzsal Van kifestve Aztán ahogy megjelenik És szúrós vörös szakállával Kikezdi az arcbőrt El is tűnik Kacsák Libák Őzek közé Menekül
És már akkor Sem ismerjük fel Egymást Mikor Smink nélkül A dohány ízesítésű lattém Kérem ki Az elit kávézóban

