A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést.

Helyi ár

Lukács Gergelynek, Metz Laurának és Pál Gábornak

Azért hisztizem, mert mérges vagyok rátok.

Mintha kényszeresen monopolyznátok!

Több mint félórája alkudozunk, hátha…

Miért engednék, hogy négyen üljünk hátra?

Fejenként így mennyi? Ezer sincsen, pár száz.

Teljes tévedés, hogy nekünk local price jár.

Szálljunk már be, tényleg, kiürül a város!

Nem kell őrjöngeni: GDP-arányos.

Nehéz megszokni, hogy nem mi vagyunk csórók?

Bezzeg mikor megmasszíroztak, az jó volt!

Egyszer az életben fordulhat a kocka.

Nem izére költünk, nem limuzinokra!

Azon rugóztok, hogy szafarizni drága.

Bocs, de utazzatok Kazincbarcikára!

Igen, inkább leszek pénzeszsák, mint redneck.

Alakoskodunk a szegény helyieknek…

Kereken kimondom: kibaszottul untat.

Engedjük már el egy picikét magunkat!

Harmadjára megyünk át ezen a téren.

Tényleg megéri ez nektek órabérben?

Folytathatnám a sort: miért közös ágyban…

Hazugság, hogy konkrét hamburgerre vágytam!

Just go to the center! Jól van, fizetem, de

nem vesztek balekra. Ment a füzetembe.