A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést.

Hasítás

Egy lámpa kitartott altja vágja át az omladozó sötétet. Rezzenetlenül kushadnak a tárgyak, az árnyékok frontvonalakat rajzolnak a falra. Ülsz a kanapén, szemedben a düh, ami eddig felém irányult, mintha lassan apadna, zuhataga vékony erekre bomlik, szelíd hullámverés ütemére zokogsz. Úgy ordítottál velem, mint aki gyűlöl, most úgy sírsz, mintha veled ordítottak volna, én meg csendben próbálom ezt a két embert összekötni. Túlingerelt agysejteket a szerotonin. Felszisszen az éjszaka, ahogy forró dühödhöz ér. Puha nyelvével körbenyal az álom, szájában lapulsz, hamu alatt a parázs. Engem elejtettek, mint rossz mondatot. Fagyott levegőben forró szégyen. Dermedek és olvadok.