Berényi Sarolta versei
viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború
Villám
Anya olyan, mint a villámlás. Szétválasztja az eget, érhálózatszerűen terjed a semmiből. Anya nem erős, anya frusztrált. A mennydörgés én vagyok. Anya azóta fél a villámlástól, mióta először egyedül maradt otthon. A viharban futott haza a mamám, nehogy a lányát elkapja a ború. A történetet néha úgy meséli, gömbvillám volt, pedig csak akkor érezte meg saját magát először.
Szélcsend
Elegem van a láthatatlanságból, hogy a levegő nem lázad. Lennék szél egy sárgás, őszi napon. Játékos és vidám: levelet a seprű elől elhúzó, szoknyát libbentő, sálat lobogtató. Ezzel némán felforgatnék mindent.
Cirokseprű
Már honvágyam sincs, nélküle is lehetek boldog. Az utcaseprő suhantásai nem idegesek. Megnyugtató. A cirokseprű minden fordulatával ki nem mondott mondatot súg. Marokban marad a feszültség.

