Wölfl-Molnár Eszter versei
Túl sokáig volt a bordák mögött
Fényre száradó Ha összeragasztanál, először illeszd össze a lecsiszolt darabokat, mint aki az apróra tört fakérgekkel játszik. Eldöntheted, hogy minden szilánkot a helyére ragasztasz, vagy hagysz köztük egy rést. Egy odú a fa közepén. A ragasztó vonalát fesd le aranyszínű festékkel, a hiányzó rész körvonalát a legvastagabban, majd tedd ki a kertbe száradni. Ha megdermedt a festék, szórhatsz napraforgómagot az indulásra kész madaraknak, hátha kiesik egy pár szem a csőrükből, amit az eső belemos a földbe.
Kilégzés A nyelvemet kinyújtom, hogy érezzem a sós ízt. Óvatosan eresztem a vízbe bőrömet, rétegenként válik le a húsról. Az érhálózat, mint egy összegabalyodott karácsonyfafüzér, lebeg körülöttem. A belső szervek elsodródtak egymástól, de a tüdő nem akar megválni a rácsoktól. Túl sokáig volt a bordák mögött.

