Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Veszprémi Szilveszter versei

Fotó: Kiss Ferenc Mátyás

mert nélküle omlatag a falu, / nappal csak a távolságot érzem, / szívem életnyi nehezét.

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: A lakáskulcs

Fotó: Csoboth Edina

Végül arra jut, hogy otthon hagyta. Talán be sem zárta az ajtót. Még sohasem fordult elő velem ilyen, szabadkozik, a nő, úgy tűnik, hisz neki, azt mondja, nagyon sajnálom, ő meg arra gondol, hogy tényleg, még sohasem fordult elő vele ilyen. Hazudik. 

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita gyerekversei

Fotó: A szerző archívuma

Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A fehér út

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Olykor hollók rövid párbeszéde hallatszott a magasból – kvarara, kvakk-kvakk – aztán ismét csend borult a vidékre. Egyszer egy szarvasbika ugrott át előttünk az úton, csaknem megbotlott a mély árokban. Az előttünk járó férfi is hátrafordult a neszre, majd a bika eltűnt a sűrűben, ő pedig letért az útról és belépett a fák közé.

Bővebben ...
Költészet

Borsik Miklós versei

Fotó: A szerző archívuma

Ezután érkezik Sirokai Mátyás, / aki javasolja, hogy vigyázzak, / már megint a város a vers allegóriája.

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Beavatás

Fotó: Szilveszter József-Szabolcs

Nagyon tetszett egy fiú. Egy teadélutánon végre a közelébe férkőztem, azzal a tipikus odaadó és kedves vagyok módszerrel, amit aztán a későbbiekben is gyakran alkalmaztam. A tombolán nyert süteményem adtam neki, mert ő nagyon csalódott volt, hogy a tíz tombolájából egyet sem húztak ki. Átadtam a csokis sütit, ő megköszönte és még futtában megkérdezte, hogy miért ilyen kövér a lábad? 

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Kőszegi Nándor

milyen kínos volna, ha a mentőben / ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna / igénytelen vagyok

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Akkor a tél

Fotó: Nemes Eszter

Szóval mi itt vagyunk, de nincs kire főzni, nincs ki után takarítani. Nincs munka! Nem maradhattunk tétlenül! Ha nincs tétje annak, hogy itt vagyunk, az nem jó senkinek sem, már morálisan. A munkáért kapunk fizetést, a fizetésért szabadságot. Munka nélkül honnan tudnánk, hogy mikor van szünetünk? Kellett valami munka, ami azáltal válik munkává, hogy addig, amíg nincs munka, ezt csináljuk. Napi nyolc órában. Nem valódi, persze. Műmunka. Mű téttel.

Bővebben ...
Költészet

Góz Adrienn versei

Fotó: A szerző archívuma

Háziállatnak nem alkalmas, felesleges, irtandó. / Igaz, prémje jól mutat.

Bővebben ...
Költészet

Kósa Eszter versei

Fotó: Vigh Levente

Így imádkozom. De nem rezzenek a bokrok, nem nyílik / meg az ég. Úgy jön az új évszak, ahogy szokott.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

így lassan szavakat kezdett el / helyettesíteni a lány nevével, először / csak a kötőszavakat, majd az igekötőket, / hogy minden cselekvés az ő irányába / történjen, majd lassan az igéket, / mert minden mozdulatban igazából / ő történik meg, majd a főneveket, / majd mások neveit is, mert minden / arcban az ő arcát és minden ismerősében / az ő jelenlétét kereste, lassan az / összes ismert szavára rátelepedett ez / az egy név

 

(Barna Miklós felvétele)

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, jelenleg Kolozsváron él. Költő, első könyve A nyelvtani közép címmel látott napvilágot 2017-ben, amit Méhes György-debütdíjjal jutalmaztak.

 

 

ballada

 

Amikor először ismerte meg a lány nevét,

úgy érezte magát, mint kiskorában,

hatévesen mondjuk, amikor tanult egy

új szót, ami tetszett neki, és azt

minden egyes mondatába bele kellett

valahogy fogalmazza, még ha semmi

keresnivalója nem is volt ott,

egyszerűen helyett kellett keresni

neki a mondatszerkezetben, mert tudta,

hogy e nélkül a szó nélkül nem mondat

a mondat, "mintha minden pontatlanul

lenne megfogalmazva, ha nincs ott a neved",

ha mégsem sikerült, óriási hiányérzete

volt, így lassan szavakat kezdett el

helyettesíteni a lány nevével, először

csak a kötőszavakat, majd az igekötőket,

hogy minden cselekvés az ő irányába

történjen, majd lassan az igéket,

mert minden mozdulatban igazából

ő történik meg, majd a főneveket,

majd mások neveit is, mert minden

arcban az ő arcát és minden ismerősében

az ő jelenlétét kereste, lassan az

összes ismert szavára rátelepedett ez

az egy név, minden más szót elfelejtett,

egyetlen szóból álló nyelvet beszélt,

amit már senki nem értett, de őt ez

nem érdekelte, annyira szerette ezt a lányt.

 

 

jurassic park

 

apu nagyon ügyes szobrász volt

többször kaptam születésnapomra

agyagdinoszauruszokat

szerettem őket, de féltem,

hogy egyszer csak megmozdulnak,

annyira élethűek voltak,

apu annyira ügyes szobrász,

hogy a hiányt is tetszése

szerint anyu alakúra tudta

formázni, ez volt a legélethűbb,

egyik éjszaka feltámadt, életre

keltette a dínókat is és együtt

mészároltak le mindannyiunkat