Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

így lassan szavakat kezdett el / helyettesíteni a lány nevével, először / csak a kötőszavakat, majd az igekötőket, / hogy minden cselekvés az ő irányába / történjen, majd lassan az igéket, / mert minden mozdulatban igazából / ő történik meg, majd a főneveket, / majd mások neveit is, mert minden / arcban az ő arcát és minden ismerősében / az ő jelenlétét kereste, lassan az / összes ismert szavára rátelepedett ez / az egy név

 

(Barna Miklós felvétele)

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, jelenleg Kolozsváron él. Költő, első könyve A nyelvtani közép címmel látott napvilágot 2017-ben, amit Méhes György-debütdíjjal jutalmaztak.

 

 

ballada

 

Amikor először ismerte meg a lány nevét,

úgy érezte magát, mint kiskorában,

hatévesen mondjuk, amikor tanult egy

új szót, ami tetszett neki, és azt

minden egyes mondatába bele kellett

valahogy fogalmazza, még ha semmi

keresnivalója nem is volt ott,

egyszerűen helyett kellett keresni

neki a mondatszerkezetben, mert tudta,

hogy e nélkül a szó nélkül nem mondat

a mondat, "mintha minden pontatlanul

lenne megfogalmazva, ha nincs ott a neved",

ha mégsem sikerült, óriási hiányérzete

volt, így lassan szavakat kezdett el

helyettesíteni a lány nevével, először

csak a kötőszavakat, majd az igekötőket,

hogy minden cselekvés az ő irányába

történjen, majd lassan az igéket,

mert minden mozdulatban igazából

ő történik meg, majd a főneveket,

majd mások neveit is, mert minden

arcban az ő arcát és minden ismerősében

az ő jelenlétét kereste, lassan az

összes ismert szavára rátelepedett ez

az egy név, minden más szót elfelejtett,

egyetlen szóból álló nyelvet beszélt,

amit már senki nem értett, de őt ez

nem érdekelte, annyira szerette ezt a lányt.

 

 

jurassic park

 

apu nagyon ügyes szobrász volt

többször kaptam születésnapomra

agyagdinoszauruszokat

szerettem őket, de féltem,

hogy egyszer csak megmozdulnak,

annyira élethűek voltak,

apu annyira ügyes szobrász,

hogy a hiányt is tetszése

szerint anyu alakúra tudta

formázni, ez volt a legélethűbb,

egyik éjszaka feltámadt, életre

keltette a dínókat is és együtt

mészároltak le mindannyiunkat