Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Tóth-Bertók Eszter: A lakáskulcs

Fotó: Csoboth Edina

Végül arra jut, hogy otthon hagyta. Talán be sem zárta az ajtót. Még sohasem fordult elő velem ilyen, szabadkozik, a nő, úgy tűnik, hisz neki, azt mondja, nagyon sajnálom, ő meg arra gondol, hogy tényleg, még sohasem fordult elő vele ilyen. Hazudik. 

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita gyerekversei

Fotó: A szerző archívuma

Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A fehér út

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Olykor hollók rövid párbeszéde hallatszott a magasból – kvarara, kvakk-kvakk – aztán ismét csend borult a vidékre. Egyszer egy szarvasbika ugrott át előttünk az úton, csaknem megbotlott a mély árokban. Az előttünk járó férfi is hátrafordult a neszre, majd a bika eltűnt a sűrűben, ő pedig letért az útról és belépett a fák közé.

Bővebben ...
Költészet

Borsik Miklós versei

Fotó: A szerző archívuma

Ezután érkezik Sirokai Mátyás, / aki javasolja, hogy vigyázzak, / már megint a város a vers allegóriája.

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Beavatás

Fotó: Szilveszter József-Szabolcs

Nagyon tetszett egy fiú. Egy teadélutánon végre a közelébe férkőztem, azzal a tipikus odaadó és kedves vagyok módszerrel, amit aztán a későbbiekben is gyakran alkalmaztam. A tombolán nyert süteményem adtam neki, mert ő nagyon csalódott volt, hogy a tíz tombolájából egyet sem húztak ki. Átadtam a csokis sütit, ő megköszönte és még futtában megkérdezte, hogy miért ilyen kövér a lábad? 

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Kőszegi Nándor

milyen kínos volna, ha a mentőben / ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna / igénytelen vagyok

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Akkor a tél

Fotó: Nemes Eszter

Szóval mi itt vagyunk, de nincs kire főzni, nincs ki után takarítani. Nincs munka! Nem maradhattunk tétlenül! Ha nincs tétje annak, hogy itt vagyunk, az nem jó senkinek sem, már morálisan. A munkáért kapunk fizetést, a fizetésért szabadságot. Munka nélkül honnan tudnánk, hogy mikor van szünetünk? Kellett valami munka, ami azáltal válik munkává, hogy addig, amíg nincs munka, ezt csináljuk. Napi nyolc órában. Nem valódi, persze. Műmunka. Mű téttel.

Bővebben ...
Költészet

Góz Adrienn versei

Fotó: A szerző archívuma

Háziállatnak nem alkalmas, felesleges, irtandó. / Igaz, prémje jól mutat.

Bővebben ...
Költészet

Kósa Eszter versei

Fotó: Vigh Levente

Így imádkozom. De nem rezzenek a bokrok, nem nyílik / meg az ég. Úgy jön az új évszak, ahogy szokott.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...

Mezei Gábor versei

a földre majd merőlegesen / folyni kezd a mértéktelen eső. / a fémes bevonat alatt előtűnő másik parkban, / a záródó résen át, a távolság vesztével, a felszín széléig, / de messze nem önként dermedsz be pont a horizontba. / markod ívbe feszül, melletted vízszintes bemetszés. / mélyülő, egyre keskenyebb irtás feletted / az ég kősötét sávja.

 

 

Mezei Gábor 1982-ben született Gyöngyösön. Költő, irodalomtörténész, jelenleg Budapesten él. Első lírakötete 2012-ben jelent meg függelék. címmel a L’Harmattan kiadónál. Második kötetét natúr öntvény címmel a Kalligram Kiadó gondozta.

 

 

[belső tó]

 

a barátlakásoktól nyugatra, a belső tavon túl,

az örvényesi oldalon,

itt, végül itt jöttél rá,

emlékeid csigaszerű visszhangjai között,

amelyek most értek el újra hozzád,

hogy hiába indulsz a kilátóhoz,

látni, előre, nem látsz majd semmit.

csak állsz tompán a tájban, a tájjal szemben,

inkább ki se mész,

leülsz egy kőre a lassú ösvény mellett,

és a bogarakat figyeled a járataiban,

az állandó sürgés-forgást egy bagolyköpeten,

és beledermedsz, mennyire mindegy,

szemtanúként egyáltalán jelen vagy-e.

mert mindez,

az egészen biztosan céllal bíró mászkálás,

semmiben nem lenne más nélküled,

ahogy itt ülsz,

új táskád füle körül a galaj ragadós szálaival,

míg végre nem jut eszedbe semmi,

és úgy ereszkedsz le innen,

mint aki távlati terveit teljesítve,

beleveszett a föld- és vízfelszín részleteinek

aprólékos szemlélésébe.

 

 

[újpest központ]

 

a központ körül még sűrű utcaháló

kifelé menet egyre ritkább.

a sarkok vasalt derékszögei közötti szélesedő fesztávon

oldódik el lépéseidtől cipőd koppanása,

a tűzoltóság előtt parkká növő út vagy járda közepén

a levegőt finoman megsértő szobor.

porszem a tisztatérben,

a nap párhuzamos sugarai alatt túlsodródsz a sávon,

neoncsíkjai között átmeneti zúgás.

az árnyékba forduló fölös bizonyosság helyén

talpad karcos nyomai,

egymást keresztező, apró vágások.

fűszálak ikszei,

a kockák szünetében megállsz,

a menetszél könnyen hátbaszúr,

hézagba fúga szárad.

az egyre növekvő ónos zsibbadtságban,

a földre majd merőlegesen

folyni kezd a mértéktelen eső.

a fémes bevonat alatt előtűnő másik parkban,

a záródó résen át, a távolság vesztével, a felszín széléig,

de messze nem önként dermedsz be pont a horizontba.

markod ívbe feszül, melletted vízszintes bemetszés.

mélyülő, egyre keskenyebb irtás feletted

az ég kősötét sávja.