Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...

Simon Bettina versei

amikor észrevettem, hogy a szavaimat feleslegesnek tartod, / mintha bútorokra helyezett tárgyak lennének, / úgy alkalmazkodtam hozzád, / hogy próbálkozásom láthatatlan maradjon. / a falak közötti mozdulatlan csendben / egy tengeri kagyló belsejének zúgását hallgatom, / amit a zongorán felejtett a lakás eredeti tulajdonosa.

 

(Turay Balázs felvétele)

 

Simon Bettina 1990-ben született Miskolcon. Költő, művészettörténész. Az ELTÉ-n diplomázott, a József Attila Kör tagja. Első kötete megjelenés előtt áll. Jelenleg Budapesten él.

 

 

szezon

 

olyan városban töltöttük a nyarat,

ahová szülni érkeznek a nők,

hogy gyermekeikből boldogabb felnőtt váljék

és mosollyal az arcukon szálljanak

életük végén a sírba. mert boldogok,

akik a tenger mellett jöttek a világra.

miközben apadó hasukat simogatják,

a szállodaszobák tengerre nyíló ablakaiban

egy boldogabb életet képzelnek maguk elé.

nem láttuk rezzenéstelen arcukat, csak a tengert

figyeltük, mint a sirályok. nem hittünk a csodákban.

ujjainkon számoltuk a nyár hátralévő napjait,

vártuk, hogy visszatérhessünk otthonunkba,

ahol előre nem látható örömeink

váratlanul érnek majd utol.

 

 

 

bontási terület

 

I.

 

elkezdték lebontani a házakat,

és nem volt semmi jele, hogy a helyükre újakat fognak emelni.

könnyedén szoktunk hozzá a pusztuláshoz és a zajhoz,

a hazavezető utcákat viszont nem tudtuk elfelejteni,

egyenes útvonalakon haladtunk a letarolt városban,

mintha egy társasjátékot alakítanánk.

nem kerestünk rá magyarázatokat és nem

gondoltunk a jövőre.

 

a mi házunk ugyan még állt, és a munkagépek

sem jöttek a közelünkbe, mégsem tudtunk szabadulni

a gondolattól, hogy minden nap leemelnek egy téglát,

minden nap leemelnek egyetlen téglát a házról,

hogy ne vehessük észre, amikor majd ez is végleg eltűnik.

 

 

II.

 

mióta beköltöztünk, a növények nem érzik

jól magukat, hiába öntözted őket rendszeresen,

elszáradtak, a padló pedig átnedvesedett.

akár a tengerhez közelebb fekvő városokban,

érezni lehet a vizet. tócsák keletkeztek,

de folytattad az öntözést, ezért

lábujjhegyen közlekedek a lakásban,

mint egy kúszónövény.

amikor észrevettem, hogy a szavaimat feleslegesnek tartod,

mintha bútorokra helyezett tárgyak lennének,

úgy alkalmazkodtam hozzád,

hogy próbálkozásom láthatatlan maradjon.

a falak közötti mozdulatlan csendben

egy tengeri kagyló belsejének zúgását hallgatom,

amit a zongorán felejtett a lakás eredeti tulajdonosa.