Papp Attila Zsolt versei

Részletek

Papp Attila Zsolt 1979-ben született Lugoson. Költő, a foter.ro főszerkesztője, a Helikon folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete Vízimozi címmel látott napvilágot az Erdélyi Híradó Kiadó és a FISZ gondozásában, 2014-ben.

A vízitigris

Violának

Mint ki most is jól végezte dolgát

s valamire les az éjszakában,

aki jóllakottan, mégis éberen

őrködik a déli partok mentén;

egy másik könyvben megírták ezt jobban,

miről álmodik a vízidzsungel

s hány vízidzsinn keresztezi útját,

míg felszínre tör, hány Atlantiszon

meg esőáztatta Macondón, hány

szögletű kerek erdőn keresztül

ér a Hold alá, hogy felmutassam:

ez lesz mától a címerállatom,

nem varrható zászlóra, csak éppen

csíkozása jelzi, létezik még

egy idomíthatatlan víziállat,

egy idomár nélküli víziország,

s míg parti népek kapnak puskatusra,

hogy célkeresztjükbe vehessék orvul,

egy távoli városban felriadnak

a zajra, ahogy kiereszti körmét,

majd lomhán visszafordul.

Húsvétolás

A nyugtalanító rituálék

sorában különös szerepe van

a borotválkozásnak, a tükörben

nézem a szálakat, egy-két ősz is

köztük, a mosdókagyló fölött,

ünnep van, készülődünk

az elkerülhetetlen semmittevésre.

Az asztalon a vasárnapi csaták

romjai, húslevesnek maradéka,

a világ legnagyobb magányossága

egyetlen képen: húsvéti csendélet.

Jézus most indul, lefelé valami

dombon, még nem gondol az eljövendő,

töltöttkáposztás utolsó vacsorákra,

beletelik egy kis időbe, amíg

ideér. Egymásnak háttal állunk, én

szemben a borotválkozótükörrel,

ő a Nappal, lefelé egy domboldalon.

Mondják, csak a két saruja maradt

utána, mementóként egy szomszéd

naprendszerből, ő aznap eltűnt

vagy visszatért másik életéhez.

Ellépek a tükörtől, indulok

én is, cipők az előszobában,

kint hó hull. Hosszú megérkezés lesz.