Papp Attila Zsolt versei
- Részletek
Papp Attila Zsolt 1979-ben született Lugoson. Költő, a foter.ro főszerkesztője, a Helikon folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete Vízimozi címmel látott napvilágot az Erdélyi Híradó Kiadó és a FISZ gondozásában, 2014-ben.
A vízitigris
Violának
Mint ki most is jól végezte dolgát
s valamire les az éjszakában,
aki jóllakottan, mégis éberen
őrködik a déli partok mentén;
egy másik könyvben megírták ezt jobban,
miről álmodik a vízidzsungel
s hány vízidzsinn keresztezi útját,
míg felszínre tör, hány Atlantiszon
meg esőáztatta Macondón, hány
szögletű kerek erdőn keresztül
ér a Hold alá, hogy felmutassam:
ez lesz mától a címerállatom,
nem varrható zászlóra, csak éppen
csíkozása jelzi, létezik még
egy idomíthatatlan víziállat,
egy idomár nélküli víziország,
s míg parti népek kapnak puskatusra,
hogy célkeresztjükbe vehessék orvul,
egy távoli városban felriadnak
a zajra, ahogy kiereszti körmét,
majd lomhán visszafordul.
Húsvétolás
A nyugtalanító rituálék
sorában különös szerepe van
a borotválkozásnak, a tükörben
nézem a szálakat, egy-két ősz is
köztük, a mosdókagyló fölött,
ünnep van, készülődünk
az elkerülhetetlen semmittevésre.
Az asztalon a vasárnapi csaták
romjai, húslevesnek maradéka,
a világ legnagyobb magányossága
egyetlen képen: húsvéti csendélet.
Jézus most indul, lefelé valami
dombon, még nem gondol az eljövendő,
töltöttkáposztás utolsó vacsorákra,
beletelik egy kis időbe, amíg
ideér. Egymásnak háttal állunk, én
szemben a borotválkozótükörrel,
ő a Nappal, lefelé egy domboldalon.
Mondják, csak a két saruja maradt
utána, mementóként egy szomszéd
naprendszerből, ő aznap eltűnt
vagy visszatért másik életéhez.
Ellépek a tükörtől, indulok
én is, cipők az előszobában,
kint hó hull. Hosszú megérkezés lesz.
