Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Terék Anna versciklusa

Amikor feleségül vett, Gašpar / magában még egy másik nőt siratott. / Első éjjel, feküdtünk szeretkezés után / az ágyban, azt mondta, nem tud és nem akar / elaludni mellettem, mert egy másik nő / emlékét altatja minden éjjel, / már négy éve, a helyemen. / Finom, szép szavakkal

Terék Anna 1984-ben született Topolyán (Jugoszláviában). Költő, drámaíró, pszichológus. Az ELTE-PPK-n végzett, 2012-ben. Legutóbbi kötete Duna utca címmel 2011-ben látott napvilágot a Forum Kiadó gondozásában. Jelenleg két drámáját játszák Szerbiában, egyet a Szabadkai Népszínházban és egyet a Szerb Nemzeti Színházban, Újvidéken.

 

Sziget – Nő

 

részletek

 

 

Temet valakit a tenger.

 

Olyan gyorsan nyeli a vizet,

hogy ideje sincs üvölteni,

egyre nehezebb, süllyed.

Az emberek a parton

borzasztó csendben állnak

és nézik ahogy amaz

fuldokol, képtelen kijönni.

 

Pavle a part szélén üvölt,

két kézzel veri a fejét.

A hullámok akkorák,

hogy nem lehet beúszni.

 

*

 

Ülünk a szélben.

Szilánkokra töri a víz a napot.

Az idő úgy ül a vállainkon,

mintha repedés nélkül

bírná súlyát a csont.

 

Pavle a két combom közé

illeszti a kezét és állítja:

pont ott van otthon.

 

*

 

Ólommal van tele a tenger.

Húz lefelé, a lábamra tapad.

 

Ólomba mártja az eget is az este.

Súlyától egyre lejjebb csúszik az ég,

nyomja a várost,

nyomja a vízbe a szigetet. 

 

*

 

Dühösen jött utánam

az utcán, végig

harminckét lépés távolságban.

Mint akit a bűntudata követ,

éreztem magamon a tekintetét,

tarkómat szúrta, beledöfött vele

bordáim közé, a melltartó pántjába.

Hallom, a zárt ajtó előtt, hogy liheg.

Egy ujjal próbálom lehúzni magamról

a karikagyűrűmet, közben

izzadok, mint aki már

végleg lemondott magáról.

 

*

 

Állunk a parton,

Pavle szakállát fogom.

 

A férjemmel van tele a tenger.

Nézi, ahogy csalom.

 

*

 

Gašpar túl korán kel.

Minden nap

megnyalja a hajnalt,

elrág tizennégy imát

(ötmiatyánk-kétüdvözlégy,

majd újra),

keresztbe teszi lábait a csónakban

és kisiklik a tengerre.

 

*

 

A szombat reggeleket szeretem.

A gyerek a nyaralókat várja,

két evés között az utcára

szalad, le-föl rohangál

a partig meg vissza.

Egészen leizzad,

esténként sír

a fáradtságtól.

 

*

 

Amikor feleségül vett, Gašpar

magában még egy másik nőt siratott.

Első éjjel, feküdtünk szeretkezés után

az ágyban, azt mondta, nem tud  és nem akar

elaludni mellettem, mert egy másik nő

emlékét altatja minden éjjel,

már négy éve, a helyemen.

Finom, szép szavakkal,

pont ahogy megkérte a kezem,

küldött ki a konyhába,

hogy aludjak ott.

A kemény kanapét letakarta,

elnézést kért, mosolygott,

szinte ünnepelt,

úgy megkönnyebbült

a saját hangjától,

hogy végre hangosan lehetett

őszinte.

 

Aztán két évre rá visszaengedett,

s minden forgolódástól azóta is morog.

Úgy próbálok aludni,

hogy mint egy darab fa,

oly mozdulatlan legyek.

Egyre száradok, egyre csak

szálkásodok,

s minden fordulásnál ropogok belül.

 

Ha hallom, hogy horkol,

mérgemben közénk képzelem Pavlét,

ott fekszik, a mellemet fogja,

fejét a combjaim közé nyomja,

és rettegek, hogy a férjem

ne ébredjen fel.

 

*

 

Minden nap akkor ébredek

mikor a nap már csúszik be

a szobába

a függöny lyukain keresztül.

Ha Gašpar tudná,

ketté törné a gerincemet.

 

A bal oldalamra fordulok,

mintha nem is lenne férjem.

a bal oldalamon fekve

nem látom a párnáját.

 

*

 

Egész délután a parton állok,

fújatom magam a széllel.

Egészen előre dőlök,

hogy győzzem a fújást,

bírjam a széllökéseket,

a szatyrok meg csak lengenek,

felváltva verik a térdemet,

egyre lejjebb lógnak, mintha

súlyukkal együtt nyúlna meg

a kezem.

 

*

 

Minden nap egy tábla csokoládét veszek

a nyaraló telep mögött,

a fiam markába nyomom,

hogy hallgasson el otthon

mindent az apja előtt.

 

*

 

A férjem azt mondja,

valaki más van az arcomban,

mintha valaki más

szólna a számból,

az én hangomon, de nem

hozzá beszél.

 

*

 

Minden este, nyolckor

meggyújtja a lámpát

az éjjeliszekrényen.

Már nem szól, csak néz rám,

úgy parancsol maga mellé

a szőnyegre, az ágy oldalára,

hogy imádkozzunk.

Suttogja a miatyánkot.

Ahogy suttogja, köpköd.

Oly feszülten löki ki száján a szavakat.

Elképzelem, hogy minden imasor elején

egy-egy fogát is kiköpi az ágyra.

Összeszorított ujjai remegnek.