Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Fotó: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...

Deres Kornélia versei

Nem is csak az, hogy mennyire nem higiénikus, / de az éjszaka százlábúi is mozgolódnak, / ki-be járnak. Árnyszövők, nyirkos testű, / sokkos halak, angolkák. / Prenatális alaphelyzet. / Fog nélkül harapók, húsodon élnek.


Rám jár

Kurva képeidet magaddal hozod északra is.

Reggelente a vizet bámulod, lófarkas őseid
állítólag itt mosatták ki magukból a rémeket.
Kúraszerűen. Felfalta a Rajna, bezabálta
mindet. Párás időben tüdődbe szivárog
a germán átok. Most rajtad a sor.

Ágyad mellett szörnyű lyuk.
(Agyad helyett, kíméletből.)

Valaki kiütötte a falat, és a te kezedet
használta hozzá. Malteros bohózat.
Lesheted a sötétet, hajrá.
Nem is csak az, hogy mennyire nem higiénikus,
de az éjszaka százlábúi is mozgolódnak,
ki-be járnak. Árnyszövők, nyirkos testű,
sokkos halak, angolkák.
Prenatális alaphelyzet.
Fog nélkül harapók, húsodon élnek.

**

Idő van. Szólni anyádnak a Rajna mellől,
hogy tapassza be végre ezt az átok
lyukat, amin keresztül rád-
járnak éveken át dédelgetett,
túl ismerős
fojtásai.

 
Katatón cipő

A boszorkányra hiába röpült egy barom
nagy parasztház, csak ereje
gyöngült. Fejét használni képtelen,
emlékeit begipszelték. Darabosan sír, recseg.
A cipőt, azt a vörös mániát
nem sikerült elásni.
A mágia
(értsd: analízis)
törvényei szerint ez a feltámadás záloga.

Rám ront a fenevad, ikrás lábból indít.


Deres Kornélia költő, író, színháztörténész. Jelenleg az Univerzität zu Köln Humboldt posztdoktori ösztöndíjas kutatója. 2017 óta az ELTE óraadó oktatója. Eddig két verseskötete, egy monográfiája és egy mesekönyve jelent meg. A Negyed folyóirat és SzínText könyvsorozat szerkesztője. Az Amper versműhely és a Rakpart3 színházi íróműhely vezetője.