Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...

Deres Kornélia versei

Nem is csak az, hogy mennyire nem higiénikus, / de az éjszaka százlábúi is mozgolódnak, / ki-be járnak. Árnyszövők, nyirkos testű, / sokkos halak, angolkák. / Prenatális alaphelyzet. / Fog nélkül harapók, húsodon élnek.


Rám jár

Kurva képeidet magaddal hozod északra is.

Reggelente a vizet bámulod, lófarkas őseid
állítólag itt mosatták ki magukból a rémeket.
Kúraszerűen. Felfalta a Rajna, bezabálta
mindet. Párás időben tüdődbe szivárog
a germán átok. Most rajtad a sor.

Ágyad mellett szörnyű lyuk.
(Agyad helyett, kíméletből.)

Valaki kiütötte a falat, és a te kezedet
használta hozzá. Malteros bohózat.
Lesheted a sötétet, hajrá.
Nem is csak az, hogy mennyire nem higiénikus,
de az éjszaka százlábúi is mozgolódnak,
ki-be járnak. Árnyszövők, nyirkos testű,
sokkos halak, angolkák.
Prenatális alaphelyzet.
Fog nélkül harapók, húsodon élnek.

**

Idő van. Szólni anyádnak a Rajna mellől,
hogy tapassza be végre ezt az átok
lyukat, amin keresztül rád-
járnak éveken át dédelgetett,
túl ismerős
fojtásai.

 
Katatón cipő

A boszorkányra hiába röpült egy barom
nagy parasztház, csak ereje
gyöngült. Fejét használni képtelen,
emlékeit begipszelték. Darabosan sír, recseg.
A cipőt, azt a vörös mániát
nem sikerült elásni.
A mágia
(értsd: analízis)
törvényei szerint ez a feltámadás záloga.

Rám ront a fenevad, ikrás lábból indít.


Deres Kornélia költő, író, színháztörténész. Jelenleg az Univerzität zu Köln Humboldt posztdoktori ösztöndíjas kutatója. 2017 óta az ELTE óraadó oktatója. Eddig két verseskötete, egy monográfiája és egy mesekönyve jelent meg. A Negyed folyóirat és SzínText könyvsorozat szerkesztője. Az Amper versműhely és a Rakpart3 színházi íróműhely vezetője.