Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Költészet

Markó Béla versei

Fotó: Rab Zoltán

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

Bővebben ...

Farkas Arnold Levente verse

míg a zene szól, kígyó nélkül / kígyóbőr oson, névtelen an / gyal imádkozik halott játszó / tér romja fölött, madarak // mozdulatlansága ég és föld / között


kígyóbőr

 

ső cetli, pócsmegyer, húsz
július huszonkilenc, szerda,
aztán a test megfakul, színé
ben elváltozik, megjelennek

a bőr felületén azok az e
gészen apró pöttyök, színes
elváltozások, mert a tévedés
évszaka elközelgetett, angyalok

őrzik az emlékezés helyét,
a test száma a négy, de van,
akinek a három elsőre sike,

rül, a hiba, amit írás közben
az írástudó vét a szabályok
ellen, felmagasztosul, halott

 

népies, pócsmegyer, húsz
szeptember tizenhat, szer
da, fölösleges emberek tán
ca tisztátalan tisztáson,

míg a zene szól, kígyó nélkül
kígyóbőr oson, névtelen an
gyal imádkozik halott játszó
tér romja fölött, madarak

mozdulatlansága ég és föld
között, tévedéseink árnyéká
ban öntudatlan rovarok

rajzanak, a cél láthatatlan,
nem látszik az ok, a va
lóság temploma látszat

 

sodik cetli, pócsmegyer, húsz
július harminc, csütörtök,
a test tévedése néma
mozdulat, a feltámadás

énekel, angyalok őrzik
az emlékezés barlangját,
a feltámadás kezdete
a szó hallgatása a szűz

anyaméhben, a mélységből
kiáltok hozzád, szabadíts
meg, divatjamúlt ruhámat

kipróbált tűz emészti meg,
íze bornak és kenyérnek
a szövet sötét hajnala

 

dolgokat, pócsmegyer, húsz
szeptember tizenegy, péntek,
a szomszédban egy lehető
ség esélyeit mérlegelik,

láthatatlan fák a valót
lanság árnyékát követelik,
gyökerek között hallgat
a száműzött angyal néma

sága, üres test a mozdulat,
halványodik, mint tavasz
szal az ég, esztétikai

tapasztalat a fáradtság
gal gyötört szék, temetés
re készülődik a látszat

 

madik cetli, pócsmegyer, húsz
július harmincegy, péntek, nem
lehetetlen szavak nélkül a
feltámadás, a fénykép maga

láthatatlan, a fény pedig
nem látható, egyedül a kép
az, ami befészkeli magát a lé
lek ruhája alá, miként a cím,

ami nem létezik, mégis érde
kessé teszi a hömpölygő emlé
kezetet jelekről és gondolatok

ról, amik a gyilkost megjelö
lik, elgondolkodtatják az elkö
vetőt, de nem takarja el

 

tévedés, pócsmegyer, húsz
szeptember huszonhat, szom
bat, halott vagyok és téve
dés, sokak között is oly ke

vés, halott vagyok és annyi
más, örökkévaló elmúlás,
lehettem volna misztikus,
nem átkozott hisztérikus,

lehettem volna néma jel,
kérdéseimre nem felel
a némaság, a jeltelen,

lehettem volna végtelen,
halott vagyok, az istenek
történhetnének mégse meg

 

Farkas Arnold Levente 1979. január 30-án született Nagyváradon. Az általános iskola elvégzése után Szobra került, ott érettségizett, majd felvételt nyert Debrecenbe. Az egyetem megkezdését követően tett egy vargabetűt, rövid ideig Budapesten volt a lazarista szerzetesrend novíciusa. Visszatért Debrecenbe, ahol egy kocsmában megismerte leendő első feleségét, diplomázott (magyar-filozófia szak), majd tanárként, kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. Debrecenből a Szentendrei-szigetre költözött. Jelenleg is itt él első feleségével és gyermekeivel, általános iskolában tanítja nemzetét (nem középiskolás fokon). Írásai különböző folyóiratokban látnak napvilágot. Két önálló kötete is megjelent (A másik Júdás, anyám teste). Nem különösebben tehetséges.