Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Farkas Arnold Levente verse

míg a zene szól, kígyó nélkül / kígyóbőr oson, névtelen an / gyal imádkozik halott játszó / tér romja fölött, madarak // mozdulatlansága ég és föld / között


kígyóbőr

 

ső cetli, pócsmegyer, húsz
július huszonkilenc, szerda,
aztán a test megfakul, színé
ben elváltozik, megjelennek

a bőr felületén azok az e
gészen apró pöttyök, színes
elváltozások, mert a tévedés
évszaka elközelgetett, angyalok

őrzik az emlékezés helyét,
a test száma a négy, de van,
akinek a három elsőre sike,

rül, a hiba, amit írás közben
az írástudó vét a szabályok
ellen, felmagasztosul, halott

 

népies, pócsmegyer, húsz
szeptember tizenhat, szer
da, fölösleges emberek tán
ca tisztátalan tisztáson,

míg a zene szól, kígyó nélkül
kígyóbőr oson, névtelen an
gyal imádkozik halott játszó
tér romja fölött, madarak

mozdulatlansága ég és föld
között, tévedéseink árnyéká
ban öntudatlan rovarok

rajzanak, a cél láthatatlan,
nem látszik az ok, a va
lóság temploma látszat

 

sodik cetli, pócsmegyer, húsz
július harminc, csütörtök,
a test tévedése néma
mozdulat, a feltámadás

énekel, angyalok őrzik
az emlékezés barlangját,
a feltámadás kezdete
a szó hallgatása a szűz

anyaméhben, a mélységből
kiáltok hozzád, szabadíts
meg, divatjamúlt ruhámat

kipróbált tűz emészti meg,
íze bornak és kenyérnek
a szövet sötét hajnala

 

dolgokat, pócsmegyer, húsz
szeptember tizenegy, péntek,
a szomszédban egy lehető
ség esélyeit mérlegelik,

láthatatlan fák a valót
lanság árnyékát követelik,
gyökerek között hallgat
a száműzött angyal néma

sága, üres test a mozdulat,
halványodik, mint tavasz
szal az ég, esztétikai

tapasztalat a fáradtság
gal gyötört szék, temetés
re készülődik a látszat

 

madik cetli, pócsmegyer, húsz
július harmincegy, péntek, nem
lehetetlen szavak nélkül a
feltámadás, a fénykép maga

láthatatlan, a fény pedig
nem látható, egyedül a kép
az, ami befészkeli magát a lé
lek ruhája alá, miként a cím,

ami nem létezik, mégis érde
kessé teszi a hömpölygő emlé
kezetet jelekről és gondolatok

ról, amik a gyilkost megjelö
lik, elgondolkodtatják az elkö
vetőt, de nem takarja el

 

tévedés, pócsmegyer, húsz
szeptember huszonhat, szom
bat, halott vagyok és téve
dés, sokak között is oly ke

vés, halott vagyok és annyi
más, örökkévaló elmúlás,
lehettem volna misztikus,
nem átkozott hisztérikus,

lehettem volna néma jel,
kérdéseimre nem felel
a némaság, a jeltelen,

lehettem volna végtelen,
halott vagyok, az istenek
történhetnének mégse meg

 

Farkas Arnold Levente 1979. január 30-án született Nagyváradon. Az általános iskola elvégzése után Szobra került, ott érettségizett, majd felvételt nyert Debrecenbe. Az egyetem megkezdését követően tett egy vargabetűt, rövid ideig Budapesten volt a lazarista szerzetesrend novíciusa. Visszatért Debrecenbe, ahol egy kocsmában megismerte leendő első feleségét, diplomázott (magyar-filozófia szak), majd tanárként, kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. Debrecenből a Szentendrei-szigetre költözött. Jelenleg is itt él első feleségével és gyermekeivel, általános iskolában tanítja nemzetét (nem középiskolás fokon). Írásai különböző folyóiratokban látnak napvilágot. Két önálló kötete is megjelent (A másik Júdás, anyám teste). Nem különösebben tehetséges.