Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Fotó: Csécs Rebeka és Fazakas Gergely

A Metafórum verspályázat díjazottjai

A Metafórum kortárs irodalmat népszerűsítő felület verspályázatának nyertes szövegei (Fazakas Attila, szakmai díjas és Matyi Dolóresz, közönségdíjas). 

Szakmai díj

Fazakas Attila: O wert thou in the cauld blast*

Itt lakik végül, itt, beköltözött
ebbe az idegen házba – ajtó és spaletták
mind jól lezárva. Nem kér az ételből,
amit a kezeidben viszel, nem kér az
italból sem, amit néha neki töltesz. Nem
kér a szavaidból, amiket neki hoztál a szádban,
a csendből sem, amit vele együtt meghallgathatsz. (…)
Néha olvas, vagy elüldögél a kádban,
s ha elesik, nem kér, hogy felsegítsed.
Nincs semmi, amit tőle elvehetnél,
nincs semmi, amit neki vissza adhatsz.
Ha akarsz, vele együtt ehetsz, ha akarsz,
vele együtt alhatsz. Belehallgathatsz:
pontos, szabályos ritmust követve
dobban a szíve. Mindenét
elveheted, ha akarod, mindent neki
vissza is nyújthatsz. És nem is kell, hogy megértsed.
De más ez már, nem a düh,
és nem is az alázat malasztos íve. Néha a farkasok közé
áll, máskor a társát tehetetlenül váró szarvast
figyeli. Ujjai között elroppant egy bogarat,
vagy egy másikat segít fel, és újra szabaddá engedi.
Vár a mezőben, a fényben ég,
lobog, s hallgatja közben a susogó lombokat.
Azt mondja, jó itt. Olyan álomszerű…
Ujjával végigrajzolja ismét a dombokat.
Egy tétova mozdulattal nem tudja, mit tegyen:
szorítson görcsösen vagy a vonuló felhőknek könnyedén intsen?
De maradni, annyira azért – mégsem…
Leül, hogy jobban lássa a virágokat,
szirmok illeszkedéseit tapintja ki,
a feltörekvő, vékony, inas szárat.
Aztán a pusztuló testét figyeli. Nincs amit
adni, nem lehet visszakérni semmit.
Túl sok volt neki az Isten.

*(Ha mennél hideg szélben, Robert Burns)

 

 

Közönségdíj

Matyi Dolóresz: Amiről nem beszélünk

társas interakciónak hívod,
hogy vetkőztetsz a szemeddel
remegek, ha elképzelem,
mi mindent tehetsz a kezeddel

pedig ez olyan hétköznapi
mindketten elegánsan:
nekem a színházba járós ruhám,
neked a zoknid felemásan

te javíthatatlan vagy,
aki egy kis fűtől már nem is áll be,
én meg a lány,
aki éjszaka a Blahán száll le

és csak ülünk itt,
a zoknid meg a ruhám,
mert ahogy elnézlek tudom,
nem érsz hozzám ma délután

és ebből is csak egy vers lesz
- ahogy te mondanád nyersen
dolgok, amiket megtehetnék
de sosem mertem

 

A Metafórum Kaszás Csenge színművészhallgató (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) kezdeményezésére indult felület a Facebook-on, amelyben videós performanszok keretében kortárs verseket ad elő, így átjárást indítva a social media, a vers olvasók, a kortárs irodalom és a színművészet között. Az indítványozás hamar rendkívül népszerűvé vált, amatőr szerzők jelentek meg, akik szerettek volna részt venni a Metafórum életében, ezért az oldal versíró pályázatot hirdetett, amelyre közel száz pályamű érkezett be. Az első forduló alatt Veréb Árnikával (költő, szerkesztő) szűkítették a mezőnyt tíz szövegre. A Metafórum közönsége a második fordulóban egy héten keresztül szavazhatott a saját kedvencére. 

Fazakas Attila 1974-ben született Szovátán. Dramaturgiát végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Többnyire verset ír, de nem csak. Három kötete jelent meg. Megjelenés előtt álló könyve: Porta Marina.

Matyi Dolóresz 1999-ben született Budapesten. Jelenleg dolgozik és egyetemre készül, pszichológia szakirányra. Jobb napjain koffeinfüggő, rosszabb napjain költő.