Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Fotó: Csécs Rebeka és Fazakas Gergely

A Metafórum verspályázat díjazottjai

A Metafórum kortárs irodalmat népszerűsítő felület verspályázatának nyertes szövegei (Fazakas Attila, szakmai díjas és Matyi Dolóresz, közönségdíjas). 

Szakmai díj

Fazakas Attila: O wert thou in the cauld blast*

Itt lakik végül, itt, beköltözött
ebbe az idegen házba – ajtó és spaletták
mind jól lezárva. Nem kér az ételből,
amit a kezeidben viszel, nem kér az
italból sem, amit néha neki töltesz. Nem
kér a szavaidból, amiket neki hoztál a szádban,
a csendből sem, amit vele együtt meghallgathatsz. (…)
Néha olvas, vagy elüldögél a kádban,
s ha elesik, nem kér, hogy felsegítsed.
Nincs semmi, amit tőle elvehetnél,
nincs semmi, amit neki vissza adhatsz.
Ha akarsz, vele együtt ehetsz, ha akarsz,
vele együtt alhatsz. Belehallgathatsz:
pontos, szabályos ritmust követve
dobban a szíve. Mindenét
elveheted, ha akarod, mindent neki
vissza is nyújthatsz. És nem is kell, hogy megértsed.
De más ez már, nem a düh,
és nem is az alázat malasztos íve. Néha a farkasok közé
áll, máskor a társát tehetetlenül váró szarvast
figyeli. Ujjai között elroppant egy bogarat,
vagy egy másikat segít fel, és újra szabaddá engedi.
Vár a mezőben, a fényben ég,
lobog, s hallgatja közben a susogó lombokat.
Azt mondja, jó itt. Olyan álomszerű…
Ujjával végigrajzolja ismét a dombokat.
Egy tétova mozdulattal nem tudja, mit tegyen:
szorítson görcsösen vagy a vonuló felhőknek könnyedén intsen?
De maradni, annyira azért – mégsem…
Leül, hogy jobban lássa a virágokat,
szirmok illeszkedéseit tapintja ki,
a feltörekvő, vékony, inas szárat.
Aztán a pusztuló testét figyeli. Nincs amit
adni, nem lehet visszakérni semmit.
Túl sok volt neki az Isten.

*(Ha mennél hideg szélben, Robert Burns)

 

 

Közönségdíj

Matyi Dolóresz: Amiről nem beszélünk

társas interakciónak hívod,
hogy vetkőztetsz a szemeddel
remegek, ha elképzelem,
mi mindent tehetsz a kezeddel

pedig ez olyan hétköznapi
mindketten elegánsan:
nekem a színházba járós ruhám,
neked a zoknid felemásan

te javíthatatlan vagy,
aki egy kis fűtől már nem is áll be,
én meg a lány,
aki éjszaka a Blahán száll le

és csak ülünk itt,
a zoknid meg a ruhám,
mert ahogy elnézlek tudom,
nem érsz hozzám ma délután

és ebből is csak egy vers lesz
- ahogy te mondanád nyersen
dolgok, amiket megtehetnék
de sosem mertem

 

A Metafórum Kaszás Csenge színművészhallgató (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) kezdeményezésére indult felület a Facebook-on, amelyben videós performanszok keretében kortárs verseket ad elő, így átjárást indítva a social media, a vers olvasók, a kortárs irodalom és a színművészet között. Az indítványozás hamar rendkívül népszerűvé vált, amatőr szerzők jelentek meg, akik szerettek volna részt venni a Metafórum életében, ezért az oldal versíró pályázatot hirdetett, amelyre közel száz pályamű érkezett be. Az első forduló alatt Veréb Árnikával (költő, szerkesztő) szűkítették a mezőnyt tíz szövegre. A Metafórum közönsége a második fordulóban egy héten keresztül szavazhatott a saját kedvencére. 

Fazakas Attila 1974-ben született Szovátán. Dramaturgiát végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Többnyire verset ír, de nem csak. Három kötete jelent meg. Megjelenés előtt álló könyve: Porta Marina.

Matyi Dolóresz 1999-ben született Budapesten. Jelenleg dolgozik és egyetemre készül, pszichológia szakirányra. Jobb napjain koffeinfüggő, rosszabb napjain költő.