Acsai Roland versei
- Részletek
- Írta: Acsai Roland
Ültünk azóta már nem létező padokon egyedül meg / többen is, lányok, fiúk, beszélgettünk vagy csak a csöndet // hallgattuk, azt a vidékit. Alig járt akkor autó ott, / néha egy-egy felturbózott Ladát láttunk, pangtak a boltok.
Felerészben
Minden a föld meg az ég: egeként borul ránk felerészben.
Minden az ég meg a föld: ege részben egész, pora készen.
Porba a port beleszórja talán a nehéz meg a könnyű.
Mennyire érzi? Kopár ma a téli fa, ága kötőtű.
Régi a kert, az időtlen, az ősi, de új lehet árnya.
Új napok fénye alatt nyara hullna, a lomb vele szállna.
Ennyit a korról, amit gyerekkornak hívtunk. Megöröklik
tőlünk a gyermekeink, ahogyan majd az égit, a földit.
Hihető hazaút
Ültünk azóta már nem létező padokon egyedül meg
többen is, lányok, fiúk, beszélgettünk vagy csak a csöndet
hallgattuk, azt a vidékit. Alig járt akkor autó ott,
néha egy-egy felturbózott Ladát láttunk, pangtak a boltok.
Szóltak azóta eltűnt sztárok nótái: slágere múltnak.
Akkoriban jött divatba a rap. Sose régi az új nap.
Elhihető hazaút heve égeti még ma a ködbe
vont havazást, kihűlő parazsát szele összesöpörje!
Hisz mire várna, ki eddig kivárta az őszt, a tavaszt is?
Minden időszaka, minden futó hava jár neki addig.
Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.
