Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Fotó: Mátyás-Péter Győző

Szilágyi Z. Ákos versei

„unlak. veszekedjünk.” / a férfi szerelmet karcolt a földre, / a nő nézte, belerúgott. átölelte, / kicsit megtartotta, kicsit eltemette.


nemek

      ‒ bevezető

ül a férfi és a nő a Mátyás-szobor
sarkán és keresik a szavakat.
„és te?” – kérdi. „és én.” – válaszol.
„még mindig rólad akarok írni.”
„unlak. játszódjunk.”
rímeket szabtak, csuklottak verslábakat,
a nő szíve a férfi ajkán kincsre akadt.
labdáztak hófelhőket, szerettek napsugárba
göngyölt esteleket, nappalokat.

nem.

„unlak. veszekedjünk.”
a férfi szerelmet karcolt a földre,
a nő nézte, belerúgott. átölelte,
kicsit megtartotta, kicsit eltemette.

nem.

„unlak. idézz nekem.
súgd a fülembe, hogy én voltam
a nyarad, szégyenlős, hogy leírd.
padra hajtott hűs kobak, pontok
vesszők helyett. kilenc éves hangulat,
szél-sarok, vár-vonat. aprócska nagy szabad.
szürkeség, kis falak.”

nem.

a férfit és a nőt a szobor sarkán
keresik a szavak. a leírnivalók,
a már leírtak. valahogy mindig
kettőjüket fogalmazzák meg.
de ma már ezt kimondani sem helyes.

nem.


kis-magyarország


rámnézett és mondta, hogy nem érti.
belémnyomta a nyelvét,
felnyalta a szájpadlásomat, tűket a szemével.
ittam volna egy kávét.

picit már besebzett az ajkam,
jó volt, megízesedett minden falat.
szélesedett a választék, de az otthoni
húsleves még mindig ismerősebb.

anyám a szemével szeretett mindent.
a bor vörös ízét, az asztal rendezett.
tavaszi pitypangmezőt, kásavirágot.
az ágyban szemével közölte, hogy szeret,
szemével, hogy dühös.

ezt nem örököltem.

csak apámtól a szúrós nyelveket,
a megnemértettséget, és hogy
kell nekem az a kávé,
kell, ha nem is értem.


Szilágyi Z. Ákos 2002-ben született Egrespatakon, Partium egyik eldugott kis falujában. Épp most fejezte be Kolozsváron a középiskolát. Már több mint hat éve ír, főleg verseket. Publikált eddig a Hepehupa szépirodalmi folyóiratban és a Várad folyóiratban. Az írás mellett imád zenélni, zenét írni, verseket megzenésíteni.