Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája (Kiss Lóránt)

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Fotó: Seprűs Holly

Pásztor Andrea versei

Hanyatt fekszem. Eddig érek. / Anyám vagyok. / Köldököm a ritmuszavar mozgatja. / Sós lé folyik le idáig. / Ha viszket, elvakarom.

Köldökig ér

Hanyatt fekszem.
A ritmuszavar mozgatja köldököm.
Eddig értem anyámnak,
amikor nem értem el.
Felsőtestéről köldökmedrébe
folyt le a sós lé.
Ide gyűjtötte anyaszemefényét.

Köldöktengere pirosra csípte bőrömet.
Himlősre, amin minden gyereknek
át kell esnie.
Időnként érintkezett csak velem.
Félt, hogy újra megkapja ő is a kórt,
egy súlyosabb lefolyásút.
Várta, hogy magától múljon,
hogy leszáradjanak a kiütések,
vagy hegesedjenek legalább.
Viszketett, magától nem múlt el soha,
egy életre védett maradtam.

Hanyatt fekszem. Eddig érek.
Anyám vagyok.
Köldököm a ritmuszavar mozgatja.
Sós lé folyik le idáig.
Ha viszket, elvakarom.


ahova tartozom

futóhomok csernozjom
patakot keresek mindegy
hogy szomjat oltani
vagy fürödni benne
itt nem találok
szolnoki vasútvonal
pesti síkság
tyúkhúr terem
és csalán
pucolok babot
műanyag kerti széken
szülök gyereket szépet
de egyszerűt
keverék tacskót tartok
és tyúkokat
hovatartozás szerint
könnyen érthető vagyok
és hézagos
kevert tájszólással
szólok ha kérdeznek
az út szélén akácfa vagyok
a kertben dió


Nordkinn-fok

az évszak farkasüvöltő
hidegbe fordul
megreccsen a jég testetlen
súlya alatt vele reccsenek
átlátni az erdőn
kopasz ágai ijesztgetnek el maguktól
nem akarom befogadni
orrom elé lehelek kasmírt tekerek
nem nézek oda
szemgolyóm forró marad
belülről fűt és csak az indulat
nem tágítok
szemeim nem tágítom
szűkítek szűkölök
szánhúzó kutyák nyerítenek
mancsuk alatt rügyezik
nem lépek oda

 

Pásztor Andrea 1990-ben született Budapesten, Üllőn nőtt fel. A Bakáts Téri Ének-zenei Általános Iskolában tanít. Verset és prózát ír.