Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...
Műfordítás

Erlend Loe (f. Patat Bence): Az álombiciklik regisztere

Fotó: Kállai Márta

Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.

Bővebben ...
Költészet

Kazsimér Soma versei

Fotó: Vigh Levente

Kripták és véráldozatok, / ahogy a filmekben.

Bővebben ...
Fotó: Seprűs Holly

Pásztor Andrea versei

Hanyatt fekszem. Eddig érek. / Anyám vagyok. / Köldököm a ritmuszavar mozgatja. / Sós lé folyik le idáig. / Ha viszket, elvakarom.

Köldökig ér

Hanyatt fekszem.
A ritmuszavar mozgatja köldököm.
Eddig értem anyámnak,
amikor nem értem el.
Felsőtestéről köldökmedrébe
folyt le a sós lé.
Ide gyűjtötte anyaszemefényét.

Köldöktengere pirosra csípte bőrömet.
Himlősre, amin minden gyereknek
át kell esnie.
Időnként érintkezett csak velem.
Félt, hogy újra megkapja ő is a kórt,
egy súlyosabb lefolyásút.
Várta, hogy magától múljon,
hogy leszáradjanak a kiütések,
vagy hegesedjenek legalább.
Viszketett, magától nem múlt el soha,
egy életre védett maradtam.

Hanyatt fekszem. Eddig érek.
Anyám vagyok.
Köldököm a ritmuszavar mozgatja.
Sós lé folyik le idáig.
Ha viszket, elvakarom.


ahova tartozom

futóhomok csernozjom
patakot keresek mindegy
hogy szomjat oltani
vagy fürödni benne
itt nem találok
szolnoki vasútvonal
pesti síkság
tyúkhúr terem
és csalán
pucolok babot
műanyag kerti széken
szülök gyereket szépet
de egyszerűt
keverék tacskót tartok
és tyúkokat
hovatartozás szerint
könnyen érthető vagyok
és hézagos
kevert tájszólással
szólok ha kérdeznek
az út szélén akácfa vagyok
a kertben dió


Nordkinn-fok

az évszak farkasüvöltő
hidegbe fordul
megreccsen a jég testetlen
súlya alatt vele reccsenek
átlátni az erdőn
kopasz ágai ijesztgetnek el maguktól
nem akarom befogadni
orrom elé lehelek kasmírt tekerek
nem nézek oda
szemgolyóm forró marad
belülről fűt és csak az indulat
nem tágítok
szemeim nem tágítom
szűkítek szűkölök
szánhúzó kutyák nyerítenek
mancsuk alatt rügyezik
nem lépek oda

 

Pásztor Andrea 1990-ben született Budapesten, Üllőn nőtt fel. A Bakáts Téri Ének-zenei Általános Iskolában tanít. Verset és prózát ír.