Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Fotó: Seprűs Holly

Pásztor Andrea versei

Hanyatt fekszem. Eddig érek. / Anyám vagyok. / Köldököm a ritmuszavar mozgatja. / Sós lé folyik le idáig. / Ha viszket, elvakarom.

Köldökig ér

Hanyatt fekszem.
A ritmuszavar mozgatja köldököm.
Eddig értem anyámnak,
amikor nem értem el.
Felsőtestéről köldökmedrébe
folyt le a sós lé.
Ide gyűjtötte anyaszemefényét.

Köldöktengere pirosra csípte bőrömet.
Himlősre, amin minden gyereknek
át kell esnie.
Időnként érintkezett csak velem.
Félt, hogy újra megkapja ő is a kórt,
egy súlyosabb lefolyásút.
Várta, hogy magától múljon,
hogy leszáradjanak a kiütések,
vagy hegesedjenek legalább.
Viszketett, magától nem múlt el soha,
egy életre védett maradtam.

Hanyatt fekszem. Eddig érek.
Anyám vagyok.
Köldököm a ritmuszavar mozgatja.
Sós lé folyik le idáig.
Ha viszket, elvakarom.


ahova tartozom

futóhomok csernozjom
patakot keresek mindegy
hogy szomjat oltani
vagy fürödni benne
itt nem találok
szolnoki vasútvonal
pesti síkság
tyúkhúr terem
és csalán
pucolok babot
műanyag kerti széken
szülök gyereket szépet
de egyszerűt
keverék tacskót tartok
és tyúkokat
hovatartozás szerint
könnyen érthető vagyok
és hézagos
kevert tájszólással
szólok ha kérdeznek
az út szélén akácfa vagyok
a kertben dió


Nordkinn-fok

az évszak farkasüvöltő
hidegbe fordul
megreccsen a jég testetlen
súlya alatt vele reccsenek
átlátni az erdőn
kopasz ágai ijesztgetnek el maguktól
nem akarom befogadni
orrom elé lehelek kasmírt tekerek
nem nézek oda
szemgolyóm forró marad
belülről fűt és csak az indulat
nem tágítok
szemeim nem tágítom
szűkítek szűkölök
szánhúzó kutyák nyerítenek
mancsuk alatt rügyezik
nem lépek oda

 

Pásztor Andrea 1990-ben született Budapesten, Üllőn nőtt fel. A Bakáts Téri Ének-zenei Általános Iskolában tanít. Verset és prózát ír.