Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Bán-Horváth Attila

Lapis József verse

Előbb volt a por, aztán a rengés? / Vagy előbb a remegés, a csukott ablakon át betóduló homály? / A kocsi, mintha óriás göröngyre lépne, / bolydult és engedett, / rázott, ugrált, s a por szájat, orrot ellepett. / A padlóra gurult hetven cigarettám.


Beszédtöredékek a halálról


Vonat

A sarokba telepedtem, az ablak mellé.
Dohányzó fülke volt, hát dohányoztam.
Otthonról indultam, vissza az egyetemre,
akkor még mintha számított volna,
hogy valahonnan valahová megyek.
Mint valami bazárban,
vagy ahol bál van,
de legalábbis bál volt,
vagy csak mint egy sarkon túli kisbolt,
kipakolva portéka,
könyv, benzines gyújtó, cigarettatárca.
Telefon, az még nem volt.

A fülkébe ketten még bebillentek,
egyikük, délceg középkorú nő,
finoman, csukló mögül egyet köhintett.
Én láz nélkül elnyomtam a csikket.
Beszélgetni kezdtek.
A pillanat akkor sem tűnt már teljesen épnek.

Előbb volt a por, aztán a rengés?
Vagy előbb a remegés, a csukott ablakon át betóduló homály?
A kocsi, mintha óriás göröngyre lépne,
bolydult és engedett,
rázott, ugrált, s a por szájat, orrot ellepett.
A padlóra gurult hetven cigarettám.

Aki tud, talpra kecmereg.
Nézünk az ablakon, majd egymásra értetlen, hálás szemmel,
mint akik épp túléltek, vagy túlélni készülnek valamit.
Kérdéseink ugyanazok, válaszaink a háttérben derengnek.
Botorkálunk, ki, majd le.
Onnan nézünk szájtátva szerteszét.

A vonat a határban rekedt,
leborulva a sínekről,
mögötte
a vastag fém kígyózik a végtelen felé.
Elöl valahol egy mozdony, mindennek mozgatója,
nem zörög tovább.
Megmaradt dohányom egyikére gyújtok,
kecskeszakállas útitársam,
majd a köhintő nő is kér egy-egy szálat.
Osztok.
Valaki mobiltelefonért könyörög,
„Ne a hírekből tudják meg.”
Egy kalauz kezét lóbálva fut felénk.
„Oltsák el! Szivárog a gáz!”
Eldobjuk.

Ritkás sorokban lépegetünk, töltésoldalban, kavicsokon botladozva.
Először egy magányos fej, törzsétől elszakítva,
majd egy pontosan kettészelt birkatetem.
Erősödő és halkuló bégetés, ahogy röpködnek a lelkek.
És a szag. Vesénkbe kúszik.
Májunkba, szánkba.
Egy férfi elhányja magát a bozótban.

A birkaszállító autó a fénysorompó tilos jelzését figyelmen kívül hagyta.
Talán így áll a jelentésben.
A vonat letarolta az utánfutót, szétgórva az állatokat.
A mozdonyvezető a helyszínen életét vesztette.
Talán így áll a jelentésben.
A szerelvény, döglött páncélos lény, a sínről lecsúszva vesztegel.
Körötte birkák rángatóznak, haláltánc, néznek a semmiből a semmibe.

A szegényes kocsmában, amíg várjuk a vonatpótlót, a kecskeszakállas fiatalemberrel és a köhintő nővel,
három keserű mellett,
mint a hűség,
lassan elbeszélgetünk,
hosszabban hallgatunk.


Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, tanulmányait Debrecenben végezte, hosszú ideig ott is élt. Kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.