Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Fotó: a szerző archívumából

Farkas B. Szabina versei

elpakolva megszűnik / a honnan halmaza mostantól / minden és sehova / között keresi bolyongási szögét / hamubasült kihűlt megrágott / régenízű látvány az ablakban / fordítva betett filmtekercs


Vakvágány

vagonok szagát issza a bőr mint
húsvétkor a rossz kölnit
egymásra rakódik utakkal
tekervényes illathálóing
hol legyen haltenger
kizakatol veled a torkolatig
másvilágba dugott fejed

kissé meggondolatlan vágtában
megtanulod lassan hogyan kell felülni
a lóra háttal talánybokor
kőbálvánnyal
tompán puffanó
egyenként
fesztében pattanó idegszálak akkordja

elpakolva megszűnik
a honnan halmaza mostantól
minden és sehova
között keresi bolyongási szögét
hamubasült kihűlt megrágott
régenízű látvány az ablakban
fordítva betett filmtekercs

felszállni nem volt kétség
körbefutástól megszédült
búgócsiga hangja
sebes zónázó ícé masiniszta
klasszikus nyúlnevek levegős hangzókkal
tedd le a pakkot már telemarkoltad
honvággyal nem fér bele
mazsolányi reggeli arcod se

 

Kelyhek kettes

Mikor lesz tele,
amit legalább tizenkétszer
kiittunk? Lucskos újjá-
töltögetés, levedlett életek
helyén megkövült
madarat találni. Ehhez hátra
kellett nézned. Kettérepedt
közönyünk kamu
aranybevonata, műbőr
tarkómon celofán kéz
nyoma. Letéphetjük.
Ki merem inni, ha
te is, akkor nyerünk
még háromszáz évet, hogy a
megfáradt csatornarendszer
kiköpje sarát.

A víz ürügyként éri
csak a domboldalt,
míg átfolyik ezerszemén
a rögpislogás.
Hermész, te most
rejtegetsz valamit az
értetlen vigyor alatt,
vagy jobb híján
átutazóban a saját
szarkád lábnyomán?

 

Parainesis

Fogod magad és megdicsőülsz,
spontán. Nem kell sok fából vaskarika.
Neked az orrod különös
Achilles-inad. Sztüx vizéből
csupán ez a pöcök kandikált.
Apád dolgos kezétől
formálódott másolatod. Életre kelni,
ez még megvan, látom. Gyerekkorod
körömalatti piszok a satutalpon.
Nincs más hátra, menj az orrod után,
igazat szólj! Mondom, ne hazudj, érted?
Nem nagy cucc. Szökni se kell mindenáron,
de tegyél egy próbát!
Legyenek rablók, betyárok, lidércek, sorsrontók,
szóval félelmetes banda. Szegélyezze
iskola és börtön utad!
Orrod végig cövek.
Szinte látom, magadtól is kitalálod,
hogy változz szamárrá, és faljon fel
a cet. A végére tele a tarisznya,
lényeg, hogy a megfelelőre markolj rá,
belátás kerüljön
kezed ügyibe! Hass, alkoss, gyarapíts!
Járt utat a járatlanért sose, fabábú!
Hosszú még az út.

 

Farkas B. Szabina 1985-ben született Pécsett. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem BTK filmtudományi és esztétika szakán végezte, majd ugyanitt pedagógus mesterdiplomát szerzett. Azóta a fotó-, és színházművészet területén tevékenykedik. 2021 óta publikál, prózái és versei jelentek meg.